Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Főúri nemzetségek címerei alatt (Vitek Gábor)

egy kovács-, mészáros- és takácsmestert írtak össze. A molnárok érdekeik védelme mellett minden bizonnyal céhszervezetbe is tömörültek, ugyanis forrásaink szerint 1746-ban a csurgói céh tagjaként feltüntetett Molnár Ferenc Fehérvár-Felsővárosban dolgozott. Amennyiben ekkor nem tagadja meg két inasának felszabadítási kérelmét, neve nem maradt volna fent írott históriánkban. A fehérvári tanács az ügy kivizsgálása érdekében a csurgói céhmesterhez fordult, s a városba hívta felszabadításuk végrehajtásához. Az uradalmi leltárakból is kitűnik, hogy a malmok kimagasló szerepet játszottak Csurgó történetében. Az uradalomnak több szóváltása támadt miattuk a környező birtokosokkal és Székesfehérvár szabad királyi várossal. 1741-től egymást érték a kamaránál és a helytartótanácsnál Fehérvár panaszlevelei a Hochburg-uradalom malmainak elhanyagolt gátjai miatt. A város kérvényére vármegyei esküdt és főszolgabíró figyelmeztetett a gátak kijavítására. A város és az uradalom közötti ellentét később sem csillapodott. 1743-ban a fehérvári tanács saját malomgátja javításához kért az uradalomtól földterületet. Gyakori volt, hogy amint 1745-ben is - a csurgói uradalmi molnár még a vizet is elvezettette a városi malom elöl, ezzel hajtóerő nélkül maradtak. A malomárok vízbősége lehetővé tette, hogy a környék lakossága szárazság idején idehozza őrletni gabonáját. A bicskei és verebi jobbágyok például az úrbérrendezés során jelentették; annak ellenére, hogy a határban két malom is működik, aszályos időszakban Csurgóra járnak. A település lélekszáma ekkorra már megközelíthette a félezret. Igarpusztát az 1700-as évek első harmadában telepítették újra, a betelepülők adómentessége a század közepén járt le, amely körülményt a vármegyei közgyűlés az 1757. évi adókivetésnél figyelembe is vett. A négy malommal rendelkező puszta uradalmi rétjein két esztendővel később 215, 1760-ban 183 szekérnyi szénát kaszáltak, szántói 1763-ban 116 pozsonyi mérő kiterjedésűek. A malmokból származó bevétel 87 mérő búzát, 336 mérő rozst és 164 mérő tavaszi gabonát - pénzben közel 299 forintot - tett ki. Az uradalmi juhászat bérlője 1764-ben 316 juhot nevelt, a bérlet díja háromszáz forint és mázsányi vaj évente. A gazdaság Igaron 35 marhát és négy csikót is tartatott. A jobbágyok szolgáltatásait a Hochburg család uradalmaiban az úrbérrendezést megelőzően általában szerződésekkel szabályozta a földesúr. A csurgói, 1768. évi urbárium előtti, érvényben lévő úrbéri egyezségekről azonban dokumentum nem maradt fent, csupán a família osztálytételei (szerződéses birtokfelosztás) és az uradalmi összeírások nyújtanak támpontokat. Ezek annak a bizonyítékai, hogy a Rákóczi-szabadságharc utáni évtizedekben befejeződött a falu betelepítése. Kialakult, elvált egymástól és megszilárdult a földesúri kezelésben lévő, javarészben a jobbágyság ingyenmunkájával művelt majorsági és jobbágygazdálkodás. A helyi gazdálkodás mennyiségi mutatóinak változását elősegítette, hogy a Hochburg örökösök az egykori csókakői uradalmat felosztották egymás között, az osztályos egyezségek 1752-ben és 1763-ban jöttek