Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Függelék (Dakó Péter - Vitek Gábor)

1933-ban a náci hatalomátvétel után baloldali tevékenysége miatt internáló táborba kerül, sikeresen megszökik, s kalandos úton, gyalog Rómába menekült. Még ez évben elnyerte a Római Magyar Akadémia ösztöndíját. Nappal tanult, esténként kocsmákban karikatúrákat, portrékat rajzolt a vendégekről, egy helyi újságnál cinkográfus (fénynyomat készítő) is. 1937-ben elnyerte az Albániában, a Szkander bég-emlékműre kiírt nemzetközi pályázatot, amely nem valósult meg, a második világháború során a tervek is elpusztultak. 1939-ben - Pátzay Pál (1896-1979) mögött - második díjat nyert a Madách-emlékműre kiírt pályázaton, ekkor már ismert grafikus és festőművész. A háború során aktív szerepet vállalt az olasz ellenállásban, 1943 és 1944 között annak ejtőernyős összekötőtisztjeként Jugoszláviában és Magyarországon is tevékenykedett. 1946 és 1949 között már a Római Magyar Akadémia művészeti tanácsadójaként alkotott. 1949-ben a római Termini pályaudvar homlokzatát díszítő hatalmas reliefre (128 x 2,5 méter) kiírt pályázatot nyerte el, s ezzel nemzetközi hírnevét is megalapozta. A következő években egymást követték a meghívások jelentős olaszországi és külföldi kiállításokra, s mind több megrendelésnek tett eleget. Az utóbbiak sorából kiemelkedett a „Raffaello" luxus óceánjáró plasztikai díszítése (1964-1965). 1968-ban tért először haza Magyarországra, ahol ekkor egész sor kiállításon mutatkozott be. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemre készült 12x10 méteres kompozíciót, A mag apotheozisa kismintáját, és elkészült részleteit 1982-ben mutatta be a Vígadó Galériában. Hazalátogatásakor kereste fel szülőfaluját, Fehérvárcsurgót. Ez alkalommal kérte fel Biczó József plébános, hogy készítsen egy Madonna-szobrot a katolikus templom számára. A kérésnek eleget téve 1969-ben elkészült a Csurgói Madonna bronzszobor, amelyet először a budapesti Műcsarnokban mutattak be. Az alkotás ezután került mai helyére, ahol a művész útmutatásai szerint helyezték el. Amerigo Tot teljes munkásságát e néhány sorban képtelen feladat volna felsorolni, de említsük meg néhány ismertebb portréját, szobrát, reliefjét és plaszikáját: Dr. Lénárd képmása (portré, 1940), Táncoló bacchánsnők (kisbronz, 1938), Utolsó vacsora (relief, 1938-1939), Birnbaum professzor (portré, 1946), Ósanya (kisplasztika, 1948), Kerémia-relief Xrelief a római Palazzo dello Sportban, 1959-1960). Köztéri művei közül kiemelkedő alkotás Olaszországban a Bandieri testvérek emlékműve (Cosenza, 1948-1963), A vasút (a római Termini pályaudvar, 1949-1953), Meteor (Róma, 1954-1960), // tavolliere (Bari, 1955-1956), Alagút (Róma, 1959), Geometrikus izmok (Róma, 1959-1960), Német bunkerból (Anzio, 1976), valamint Magyarországon A Föld füle (Tihany, 1969), Őfelsége, a kilowatt (Tihany, 1969), A mag apotheozisa (fém dombormű, Budapest V. kerület, 1980), A mag apotheozisa (bronzrelief, Gödöllői Agrártudományi Egyetem, 1983), Mikrokozmosz a makrokozmoszban (Kecskemét, 1984).