Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Ősi törzsök zászlainak árnyékában (Vitek Gábor)

„Churgou" elnevezés puszta említése - vármegye megjelölésének hiányában mindezt nem igazolja. Továbbá teljességgel kizárt, hogy egy 1324-ben datált oklevél a fehérvári keresztesek Csurgón való birtoklását bizonyítaná. Nem csupán azért, mert ekkor a Csák nemzetség a tulajdonos, hanem azért is, mert a „Castello Csurgó" kifejezés mindezt lehetetlenné teszi. Nevének jellegzetesebb előfordulásai: terra Chyrgov (1236), Chorgou (1326, 1327), Churgo (1332, 1337), Chorgo (1420, 1430, 1440, 1453, 1459, 1484, 1487, 1528, 1575, 1623), Churgho (1578), Chiorgo (1585), Czwrgo (1588), Czurgo (1648, 1671, 1693 után, 1702), Tshurgo (1670), Tsurgó (1740), Fejérvár-Csurgó (1895), Csurgó (1873, 1900), Fehérvárcsurgó (1903-tól). Igarpuszta Csurgó határában a XII. század derekától önálló, külterületi, lakott helység. Korai elnevezései: villa Vygor (1201), possessio seu terra Igar (1302), Igor (1348), Igar (1419, 1430, 1440, 1453, 1459), Igár (1740). Zobokaföldje (Zoboka, Bakon, Szaboka, Szoboka) a XII. század végén bukkan fel első ízben írott forrásainkban. 1193-ban Zóboka et.. .Bókon, 1232-ben terra Zabaca, 1469-ben possessio Zaboka aliter nomen Bakon, 1476-ban Zabokafewlde, 1536-ban Zabokapusztai kaszáló. Atya (1489-ben possessio Athya) puszta Csurgó és Moha között, Rákhegy 1922 és 1966, Gajapuszta pedig 1902-1963 között Fehérvárcsurgó része. Szántó (1201-ben villa Samto) a XI-XIII. században feltehetően Fejér vármegye északnyugati részén, Bodajk, Igar és Guth (Gúttamási) vidékén helyezkedett el. 1193-ban III. Béla uralkodó aranybullával lezárt oklevelében megerősítette birtokaiban a fehérvári kereszteseket, s a felsorolásban szereplő praediumok között szerepel „Zoboca" is. Államalapítás kori létét igazolja a királyi magánbirtok (praedium) és a várbirtok (terra castri) együttes előfordulása. A XII. században minden bizonnyal kiemelkedő szerepet vitt históriánkban, ugyanis a bakonyi erdőispánság (uralkodói jogkörbe vont erdőuradalom) központja. Jelentőségét 1162-1172 között III. Béla édesanyja, Eufrozina által a lovagrendnek történt adományozással veszítette el. Várbirtok része a XIII. század elejéig a fehérvári váruradalom jószágai közé tartozott, majd a Csák nemzetség birtokolta. Az 1232. esztendőt követően - a XV. századig - eltűnik szemünk elől, s az a tény, hogy Csák Miklós 1237. évi testamentumában sem szerepel, valószínűsíti királyi kezelésbe történő visszavételét. Csurgó elnevezése 1236-ot követően közel egy évszázaddal, vegyes házi uralkodóink regnálása idején kerül ismét felszínre. Egy 1326-ban keletkezett oklevél az Árpád-kor egyik legjelentékenyebb nemzetsége, a Csákok itteni jelenlétének igazolása. A krónikák híradásainak ismeretében az Árpád-ház és a Csák nemzetség közös őstől, Elődtől sarjadt. Bizonyságul azt hozva fel, hogy a Csákok szállásterülete Fejér vármegye, ahol a hercegek szállásterületével birtokuk határos volt. A névtelen krónikás, Anonymus (P. dictus magister, azaz P-nek mondott mester) az 1200 körüli időkből ismert birtoklásnak megfe-