Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Keressétek az Urat, s éltek (Vitek Gábor)

csak azzal, hogy szétválasztotta az alsó és középfokú oktatást, hanem korszerű, átfogó szabályozást tartalmazott a tananyag, a tanerő képzése és a szabadidő eltöltése terén is. A hasznosság és a szükségesség szabta meg a tanítandó tantárgyak fajtáit. Alapeszménye szerint a képzett oktatói karral ellátott, modern oktatási módszerekkel felszerelt és hasznos ismereteket nyújtó iskoláknak olyan jártasságokat kell közvetíteniük, amelyek egyaránt figyelembe veszik a falusi gazdák és városi polgárok érdekeit. A helytartótanács 1770. évi jelentése alapján Erdőss János a református tanító. Télen negyven diákot tanít írni és olvasni, tizenhárom forint készpénz, tizennégy mérő búza, s gyermekenként negyed mérő zab járandóságban részesült. 1783-ban Erdőss István rektor fél teleknyi javadalmas földjét az egyházközség művelte s takarította be, továbbá készpénzt, tandíjat és esketéskor stólapénzt is kapott. Két szobás hajlékából az egyik helyiséget tanteremnek rendezték be. Az iskolakötelezettek 1781. évi számbavételekor Csurgón 35 fiút és 29 leányt, 1783-ban negyven fiú- és harminc leánygyermeket vettek számba. A dokumentumokból, amelyek elsősorban a tanítók jövedelmeit vették számba, megállapítható, hogy a rendszeres tanítás kezdetei a XVIII. század második felére tehetők. Jóllehet az oktatás a késő őszi és a téli hónapokban mondható folyamatosnak, ugyanis a tavaszi, de különösen a nyári időszakban a hat esztendőn felüli gyermekek már a ház körüli munkákban voltak kénytelenek segédkezni. Az idézett dokumentumok továbbá bizonyítják, hogy Csurgón önálló iskolaépülettel rendelkezett a református felekezet. Az iskolaépületről megállapítható, hogy az a kor általános színvonalán két teremből állt; az egyik a tanítót és családját fogadta be, a másik az oktatás céljait szolgálta. Az iskolaépületet és a tanítói állást a csekély lélekszámú evangélikusokkal karöltve tartották fenn. Kedvező és kedvezőtlen tendenciák egyaránt és egy időben jelen voltak a további évtizedekben. Állandósult a tanítók jövedelme, ezzel párhuzamosan életkörülményeik is javultak, ugyanakkor az oktatás intenzív időszaka továbbra is az őszi-téli hónapokra koncentrálódott, csupán néhány tanköteles látogatta a tavaszi-nyári időszakban az iskolát. Az 1814. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv is alátámasztja mindezt, amely rögzítette, hogy ugyan népes gyermeksereget számlált a református iskola, azonban a tanév csupán az őszi munkálatok befejeztével kezdődhetett meg. A két esztendővel későbbi felmérés már a nyári iskolalátogatás teljes szünetelését állapította meg, s a tanév is csupán késő ősszel kezdődött. Emiatt kötelezte a tanítót 1817-ben a felsőbb egyházi vezetés, hogy nyári időszakban is tartsa meg a tanórákat. Ujabb nehézséget jelentett, hogy - a tanító jelentése szerint - 1819-ben az újonnan tatarozott iskolába a gyermekek nem vittek magukkal papirost(?), s íráskészségük nem érte el a megfelelő szintet. Ugyanakkor a két esztendővel korábbi intés használt, s ha kisebb létszámmal is, de a nyári hónapokban is folyt az oktatás. Feltehetően a tizenkét év felettiek ekkor pótolták korábbi mulasztásai-