Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Keressétek az Urat, s éltek (Vitek Gábor)

tert 1687-ben". Az 1671-től Csurgón élő, 75 esztendős, lutheránus vallású Kiss Mihály tanúságtétele következőképpen hangzott: „Augusztana Confession [evangélikus hitvalláson] levőké volt a csurgói templom, és amikor a török Bécs alá ment azon darab föld elpusztulván, midőn újabban megszállották volna a kálomisták a falut, prédikátort vittek be magukkal Csurgóra és a templomot, mely a lutheránusoké volt, magokévá foglalták, akit is mai nap is bírnak, prédikátor szolgálván benne." Mindenesetre a jegyzőkönyv már szervezett református egyházat sejtet, amelynek temploma, lelkészlakja és iskolája is van, első ismert lelkipásztora Husz Péter. A gyülekezet csekély lélekszámát tekintve - a kor szokásai szerint - Husz egyszemélyben a falu tanítója (rektor) is lehetett. 1647-ben csupán három adóportát írtak össze Csurgón, s ez csekély gazdasági erőt jelentett ahhoz, hogy szervezett iskola létezését feltételezzük. Megállapításunk azonban nem jelenti azt, hogy a helybéli gyermekeket senki sem oktatta. Miután a csemeték tanítása és iskoláztatása a XVIII. század derekáig az egyházak feladatai közé tartozott, Csurgón rendszerint ez a református lelkész megbízatását bővítette, később vált a tanító (iskolamester) alapfeladatává. Acsády Ádám veszprémi püspök 1733. február 23-án kelt jelentésében a többségükben református vallású helységek közt említette Csurgót, amelynek „helvétus" lelkésze van, evangélikus és római katolikus lelkigondozása, azaz anyaegyháza azonban nincs. Valószínűsíthető, hogy a reformátusok a templommal együtt a parókia fundusát is birtokba vették, ezzel - de különösen a templomépület hovatartozása folytán - viszálykodás robbant ki a két „testvér" felekezet között. A közös templom használatából eredő torzsalkodásnak egy 1736. február 5-én keltezett szerződés vetett véget, amely többek között lefektette: az evangélikusok szabad vallásgyakorlatát a három fő egyházi ünnepen (karácsony, húsvét, pünkösd), kötelező részvételt és hozzájárulást a templom, parókia és iskola fejlesztésében. A kontraktust a lutheránusok részéről Orbán Mihály, Kozma Ferenc, Nyikos István, Kozma György, Kiss Mihály és Szikra János, a kálvinisták részéről Kovács János falubíró, Keresztes Tamás, Csizmadia István, Jánosa Benedek, Szabó András és Tóth István hitelesítette Lepsényi Gergely helyi írnok és D. Szentpéteri Pál prédikátor felügyelete mellett. A reformáció terjedésének meggátlására életrehívott ellenreformáció térhódításával; a római katolikus uralkodók és az udvar törekvéseit támogató földesurak rekatolizációs erőfeszítéseivel párhuzamosan jelentkeztek az újabb nehézségek a protestánsok számára. A református templom - vármegyei gyakorlatot tükröző - földesúri visszavételéről tanúskodnak jegyzőkönyvek, öszszeírások, a templom eredetére vonatkozó vizsgálatok és tanúkihallgatások. A római katolikus plébániák 1745. évi összeírása alapján a 29 családot kitevő reformátusság negyven esztendeje birtokolta a templomot. Pöstény Mihály vicegenerális már korábban felszólította a birtokost és a helyi református hit-