Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Szent Katalin oltalmában (Erdős Ferenc)

Mindkettő a kegyúri kötelezettségei teljesítésétől elzárkózó Károlyi György magatartásával függött össze, nevezetesen: 1853-ban lemondott a káposztáskertek termése után fizetendő tizedről, az úrbéri egyezség megkötésekor pedig megváltás nélkül adta a földművesek tulajdonába a maradványföldeket, ezek területe meghaladta az 580 magyar holdat. A volt földesúr volt jobbágyairól „atyai nagylelkűséggel" gondoskodott. Kegyes döntése, amely egyedülállónak mondható Fejér megyében, hozzájárult az önálló gazdálkodás útjára lépett földművelésből élő családok anyagi biztonságának megalapozásához, közvetve pedig elősegítette a katolikus egyházközség gazdasági megerősödését is. Ennek bizonyítéka, hogy 1867-ben megkezdték az új katolikus iskola építését, amelyet Mattesz Ferenc bodajki plébános a következő esztendőben fel is szentelt. Az 1868. évi iskolalátogatási jegyzőkönyv tovább bővíti ismereteinket: az iskolát negyven fiú és 39 leány látogatta, tantermét az oktatásra alkalmasnak találták. Minősítették a hatvanadik életévét betöltött Izsay Ferdinánd tanítót is, aki 1807-ben Gyúrón született, öt gyermek apja, szorgalmas, igyekvő a tanításban, jó erkölcsű - olvashatjuk a jegyzőkönyvben. Az egyházközség minden korábbinál jelentősebb anyagi összefogásra kényszerült a templom elodázhatatlan megújítása és bővítése ügyében, ugyanis az épületet 1870-ben a Székesfehérvári Allamépítészeti Hivatal életveszélyessé nyilvánította. A hívek a közelmúltban épített és felszentelt iskola épületébe szorultak, Mattesz plébános ott tartotta az istentiszteleteket és szolgáltatta ki a szentségeket. A hívek segítségére Jekelfalusy Vince megyés püspök és Pauer János püspöki helynök sietett. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban is meghallgatásra találtak, a minisztérium több mint hatezer forintot utalt ki a templom felújítására és bővítésére. A terveket Geiger Antal uradalmi kőművesmester készítette, amelyeket az államépítészeti hivatal módosított, majd jóváhagyott. A kivitelezést Fischer Ferenc székesfehérvári vállalkozó végezte, a csurgói hívek pedig több mint kettőezer kézi- és közel ezer igásnapszámot teljesítettek. 1872-ben elkészültek a munkákkal, a szentéllyel bővített templomban ismét megkezdődtek az istentiszteletek a katolikusok legnagyobb örömére és megelégedésére. 1870-ben a hívek száma megközelítette a nyolcszáz, a XIX-XX. század fordulóján pedig elérte a kilencszáz főt. Az első világháború előtti esztendőkben tovább gyarapodott az egyházközség, gróf Károlyi József (1884-1934) személyében nemcsak elkötelezett hívőre, hanem gondos támogatóra is találtak, aki elődei magatartásával szakítva kegyúri kötelezettségeit is teljesítette. A XX. század első évtizedében, amikor a templom renoválása került előtérbe, 14 ezer koronával járult hozzá a munkákhoz, csupán azt óhajtotta, hogy „a templomban részemre, illetve családom részére külön hely (oratórium) tartassék fenn". Közel másfél évszázados törekvés az önálló plébánia alapítására 1921-ben következett be. Prohászka Ottokár székesfehérvári megyés püspök a fehérvár-