Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

A nemzeti öntudat formálói (Vitek Gábor)

ból 1609. december 11-én magyar bárói rangra emelkedett. Mihály unokája, báró Károlyi Sándor (1669-1743) a Rákóczi-szabadságharchoz csatlakozott, s ő kötötte meg 1711-ben az adott körülmények között legméltányosabb, kompromisszumos szatmári békét. Érdemei elismeréseként III. Károly uralkodó 1712. április 5-én a magyar grófi méltóságot és a Nagykárolyról vett előnevet adományozta számára. Károlyi Sándor katonai pályafutását tekintve 1703-ban kuruc generális, majd 1704-től altábornagy, 1705-től tábornagy. A szatmári békekötést követően, 1712-től császári altábornagy, 1741-től tábornagy, 1723-tól valódi belső titkos tanácsos. Közéleti szerepvállalását mutatja, hogy 1689-től Szatmár vármegye főispánja, 1699-től a felső-magyarországi királyi tábla bírája, 1724-től a helytartótanács tagja. Szociális és jóléti érzékenységét, tevékenységét méltatja, hogy Nagykárolyban piarista rendházat, szegénykórházat, Pesten klarissza zárdát, Nyírbátorban és Miskolcon minorita rendházat alapított. A nagymajtényi, a csengeri, a kaplonyi és az erdődi templom, valamint iskolák az ő anyagi áldozatvállalásának köszönhetően épülhettek fel. Ezek is azt igazolják, hogy a család a magyar eredetű újkori nagybirtokos arisztokráciának azon - többek között az Andrássyakat, Batthyányiakat és Széchényieket is magába foglaló - köréhez tartozott, amelyet szoros szálak fűztek a magyar társadalom alsóbb rétegeihez. A család ősi nemzetségi, egyben bárói címerképe kék mezőben, zöld halmon egyik lábán álló karvaly („karol-madár", latinul nisus), felemelt másik lábával vörös szivet tartva, némely régi pecsétrajzokon azt csőrével marcangolva. Gróf Károlyi Sándor (1669-1743)