Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Romokon kezdtünk új életet (Dakó Péter)

kérdeztük, hol is kezdjük, vagy el is tudjuk kezdeni valahol az életet. Első dolgunk volt az elesett embertársaink eltemetése, az állathullák eltakarítása és a veszélyes épületek lebontása, majd a romok eltakarítása. Romokon kezdtük meg az új életünket" - folytatta idős Szabó József. 1945. március 19-én, a község orosz megszállásának kezdetén sem fedél, sem élelem nem volt, ruházatból is a legtöbb család csak a rajtalévő ruhaneművel rendelkezett. A lakosság minden erővel igyekezett az élelmiszer-ellátást biztosítani; a község lakosai gyűjtési engedélyt kaptak, s így járták a Dunántúl falvait, hogy megmaradt értékeiket élelemre vagy háziállatra cseréljék. A legfontosabb feladat a tavaszi munkák időben történő megkezdése volt, hogy a község a következő évi megélhetését biztosítani tudja. Igyekezett mindenki házának legalább egy helyiségét befedni, lakhatóvá tenni. A megye lakossága gazdasági eszközeinek kijavítása, beszerzése céljából alakult meg Székesfehérváron 1945 júniusában az Újjáépítő Szövetkezet. Egyben arra törekedtek, hogy minden helyrehozható házat olyan állapotba hozzanak, hogy azokba a tél beállta előtt beköltözhessenek. Fehérvárésurgón 16 házat tettek lakhatóvá és ötöt építettek újjá. A csekély igaerő, a gépi eszközök és felszerelések hiányos volta megannyi akadálya lett a termelés kibontakozásának, így a feladatba bevonták a romeltakarításban és helyreállításban résztvevő 17. gyalogezred katonáit is. Az 1. zászlóalj (778 fő, 57 ló, 26 jármű) állította helyre az iskolát és a község villanyhálózatát. A 2. zászlóalj (288 fő, negyven ló, húsz jármű) szállította a talpfákat a Székesfehérvár-Mór vasútvonal javításához, és két kilométer közutat tett járhatóvá a község határában. A 3. zászlóalj (554 fő, negyven ló, húsz jármű) a fehérvárcsurgói halastavak helyreállításán munkálkodott. 1945 tavaszán a kibontakozó „új magyar élet" képviselői egyik legelső feladatuknak tekintették a feudális eredetű nagybirtok teljes felszámolását, amelyet a radikálisan végrehajtott földreform során vittek véghez. A nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhöz juttatásáról szóló 600/1945. ME számú rendelet szerint a juttatás céljára az állam földalapot létesített, amely elkobzott és kisajátított, valamint az államkincstár tulajdonát képező földbirtokokból tevődött össze. Teljes egészében elkobozták a „hazaárulók", nyilas, nemzetiszocialista és egyéb „fasiszta" vezetők, a Volksbundtagok, továbbá a háborús és népellenes bűnösök földbirtokait. Megváltás esetén az 1945. január elsejei tényleges birtokállapotot vették figyelembe; kisajátításra kerültek a száz katasztrális holdnál nagyobb ingatlanok, illetve Budapest határától számított harminc kilométeres körzeten belül az ötven katasztrális holdon felüli birtokok. A földalap létesítését a községi földigénylő bizottságok végezték, amely 1945 áprilisában alakult meg Fehérvárcsurgón is. Elnöke idős Szabó József, elnökhelyettese Markó József lett. Tagjai: Gángó Imre, Huszár András, Nemes József (L), Laki Imre, Kommendó Mihály, Nemes József (IL), Stokinger Imre, Végh Ferenc, Guti János, Gángó