Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Két világégés között (Erdős Ferenc)

Részvénytársaság is; a gánti és az iszkaszentgyörgyi bauxitbányák vezetői késznek mutatkoztak a lengyel menekültek alkalmazására. 1940 nyarától hazánk német megszállásáig (1944. március 19.) 120-150 menekült talált otthonra, munkára és szociális gondoskodásra. A három település lengyeljeinek szellemi, felekezeti központja Fehérvárcsurgó volt. Hálájukat azzal fejezték ki a község lakossága előtt, hogy 1943. szeptember 12-én Szűz Mária, Magyarország Boldogasszonya tiszteletére szobrot emeltek. A talpazatot a „Béke királynője könyörögj érettünk!" felirattal látták el. 1943 szeptemberében a megfogalmazott könyörgés már nemcsak a menekült lengyelek, hanem a háborúba sodródott hazánk lakóinak fohászát is kifejezte. A lengyel menekültek állíttatta Szűz Mária-szobor immár hatvan esztendeje hirdetője a magyar és a lengyel nép barátságának. Napjainkban pedig a „Béke királynője" óvja mindkét nemzetet, és segíti mindazon törekvéseket, amelyek immár az Európai Unión belül példát mutatnak hitről, humánumról, békességről. A háború mégha át is szőtte a mindennapokat, nem bénította meg a közélet, az elöljáróság a közellátás hiányosságainak csökkentésére főzőtanfolyamot szervezett az asszonyok részére, a gazdák pedig az ifjak továbbképzésére Ezüstkalászos Gazdatanfolyamot szerveztek. Nem a háború hamarosan bekövetkező pusztításaira gondoltak, hanem a nehéz körülmények ellenére az élet továbbvitelére, szakmai ismereteik gyarapítására. Ezek a célok vezették Pintér György katolikus plébánost is, amikor 1944. február 25-én megszervezte a Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet (KALOT) fehérvárcsurgói tagozatát.