Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)

A bosszú

kenysége alatt aktívan tevékenykedett." A jelentést Vincze Béla rendőr alezredes, megyei ügyeletes írta alá.

85 Másnapra, meglepő módon, az édesanyaverés meséjéből egy szó se marad, kiderül, miről is van szó valójában! Sebestyén László rendőr ezredes, megyei rendőr-főkapitány azt jelenti 22-én 17 óra 20 perckor a BM-be, hogy Halvachs István az októberi események alatt „munkások és kommunisták kivégzését és összeszedését sürgette [sic!], mivel ő nemzetőr parancsnok volt."

86 Hát, erről van szó! (Csak egy pillanatra utalunk az előbbiekben bemutatott két tanácsülési hozzászólásra - Kiss Csitárinéról és Mezeinérői van szó - s láthatóvá válik, hogy honnan fúj a szél...) Mint azt említettük, valószínűsíthetjük, hogy Halvachs István elsősorban nem a móri rendőrség, hanem a helyi kommunisták szemében volt inkább szálka, mert benne akarták megtalálni az októberi események során őket ért szinte összes sérelem okozóját. Holott - miután felidéztük a forradalom pusztavámi történéseit - nehéz megtalálnunk a fogódzót, a biztos pontot ahhoz, hogy miért éppen ő lett a legfőbb ellenség, miért rakódott éppen rá, mint a bibliai bűnbakra, az összes „vétek" terhe. Hiszen egyetlen konkrét „bűne" az a bizonyos október 26-i, igaz, nem szokványos beszéd volt. (Az egyik egykori szemtanú, Krebsz Mátyás közlése szerint „Halvachs Istvánnak a kommunizmust elítélő lelkes beszéde a helyi hangosbemondón a legkiemelkedőbb volt, (...) amiért szinte Krisztus kínhalálát kellett elszenvednie." 7

) Csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk, amikor azt gondoljuk, hogy az ő személyiségében, esetenként talán irritálóan izgága magatartásában, a következetes, kitartó konokságában véljük felfedezni annak a magyarázatát, hogy a forradalom alig másfélhetes idején több ellenséget „gyűjtött" magának, mint az összes többi, akkor magát „exponáló" forradalmár. Mert mi más magyarázhatná, hogy hónapokkal előbb tartóztatták le, tűntették el, mint a társait, hogy internálták, azaz közbiztonsági őrizetbe helyezték, mint a rendszer számára veszélyes elemet, olyasvalakit, akinek a puszta jelenléte sem kívánatos szűkebb hazájában; aki ellen újabb és újabb adatokat gyűjtenek, aki ellen akkor is folyik a nyomozás, amikor már el is engedték mindazokat, akikkel Rendőrségi napi jelentések. Belügyi iratok 2. Budapest, 1997. 203. old. Az irat eredeti jelzete: 2-100-59. A forrásgyűjteményben Halvachs István neve rövidítésben fordul elő, az egyéb adatok alapján viszont egyértelmű, hogy róla van szó. 86 U. o., 230. oldal. Jelzete: 2-100-60. 87 Krebsz Mátyás levele a szerzőhöz, 2002. nov. 29.