Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)

Előzmények

Az 1956-os eseményekről szóló rendőri jelentés is kommunista- és rendszerellenes, izgató jellegű beszédnek tartja Halvachs szavait. Talán közel járunk az igazsághoz, amikor azt mondjuk, hogy minden német ajkú lakos legbelső, titkos gondolatait fogalmazta meg, kiáltotta azon az estén a mikrofonba. Mindez hatványozottan szállt vissza reá a „rendcsinálás" során azoktól, akik személyüket ért támadásként élték meg október forró napjait. Halvachsot Tihanyi Frigyes követte, aki a bányászok által megszövegezett tizenkét (vagy talán tizenhat) pontot ismertette. A rendőrségi feljegyzés szerint ekkor került sor egy felsőtárkányi férfi, Juhász Mihály beszédére is. Juhász azt állította magáról, hogy az egri ifjúság képviseletében érkezett Pusztavámra. A termelőszövetkezetek azonnali feloszlatását sürgette, és a kitelepítések igazságtalanságát ostorozta. Egy férfi, aki tízéves kisfiú volt 1956-ban, a beszéd tartalmára ugyan nem, de arra élénken emlékszik, hogy egy bőrdzsekis, jó megjelenésű, kellemes orgánumú szónok a tanácsház előtti padra állva mondta beszédét, igen nagy hatással volt a jelenlévőkre, akik megtapsolták és megéljenezték.

22 Ekkor már legalább három-négyszáz ember hallgatta a felszólalókat. Talán az ő hatására kért szót a többi önjelölt szónok is, akikről Pálos Antal atya csak annyit jegyzett fel lakonikus tömörséggel, hogy „boldog-boldogtalan szónokolt..."

23 Bodriné ezen az estén félelmében elmenekült otthonról a gyerekeivel, s Kiss Csitári Józsefek pajtájában bújtak el, akik - mint ahogy a tanácselnök felesége is - szintén „beltelepesek" voltak a faluban, éppen tíz évvel azelőtt hozta ide őket a kényszer. (Kiss Csitári Józsefné volt akkoriban a MDP helyi szervezetének titkára.) Férje sem aludt ezen az éjszakán otthon. Móron, a nővérééknél bújt meg, a következő éjszakákon az ismerősök pincéiben talált menedéket. Október 29. után ismét Mórra menekült a testvéréékhez. A forradalmi hangulatban a magukról megfeledkezettek még ezen az éjszakán betörték Sándor Gábornéék lakásának ablakait. Az emberek már késő este, egyesek szerint tíz-tizenegy óra között Mahlerné vezetésével ismét a szovjet emlékműhöz vonultak, s folytatták a kora délután megkezdett rombolást. Ebben sokan részt vettek. Az egyik szemtanú, a Dózsa (vagy Császári) utcai Szekeres Károlyné, aki alkonyatkor a hangosbemondó felhívására ment a tanácsházhoz, hazafelé Ifjabb Bodri Imre személyes közlése, 2002. november 5. Rk. Irattár.