Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)

Előzmények

a fiatal Halvachs atyai jóbarátként tisztelt. Inasévei után, segédként aztán hosszabb ideig Budapesten is élt.

21 Halvachs 26-án délelőtt még dolgozott, csak estefelé jelent meg a helyi hatalom központját jelentő tanácsház épületénél, amikor arról már levették a csillagot, a címeres zászlókat pedig eltüntették. Az öszszegyültek közt volt egy héttagú, fiatalokból álló csoport, akikről később tudta meg, hogy vidékről érkezett diákok. Hónapokkal azután, a rendőrségen tett vallomásában azt mondta, hogy eleinte csak ácsorgott a tömegben, majd a diákok a kezébe nyomtak egy papírt, hogy a rajta lévő követeléseket olvassa fel. Ezért bement az irodába, s a pontok mikrofonba olvasását követően fejből, saját szavaival is beszélt. A faluban tájékozott, széles látókörű, vállalkozó szellemű embernek tartották őt, akinek a gondolkodását nemcsak a származása határozta meg, hanem a fővárosban, a fronton és a hadifogolytáborban szerzett élettapasztalata is. Valószínűleg ő is a forradalom során általánossá vált kifejezéseket használta nagy hatású beszédében, ám ami mégis elevenen hatott akkor Pusztavámon, az a falu már említett sajátos helyzetéből adódott: a kitelepítések törvénytelenségeiről, a svábokat ért jogtalanságokról, az elvett házakról, földekről szólt. Mindarról, ami mindenkit érintő, eleven, fájó seb volt. Később, a rendőrségi kihallgatása során meggyanúsították azzal is, hogy beszédében azzal dicsekedett, hogy ő a Nyugat hírszerzője, holott ilyet nem állított. Azt viszont igen, hogy a nyugati munkások sokkal magasabb életszínvonalon élnek, mint a magyarok. Szavai személyeskedőek is lehettek, hiszen név szerint is említett helyi kommunistákat, köztük Szánielnét, a korábbi tanácselnököt, és mondatai sérthették a „beltelepeseket" is, akik a régi pusztavámiak és különösen a kitelepítés megaláztatásait megszenvedő svábság szemében a javak bitorlói voltak. Nemcsak általában szidalmazta tehát a kommunizmust, amelynek bűnéül rótta fel az elmúlt évtized összes megpróbáltatását, hanem konkrétan, a helyi drámák megfogalmazásával is. Nem egy tanú állította 1957-ben, hogy beszéde mintegy másfél óráig tartott. 21 Özvegy Halvachs Istvánné személyes közlése, 2003. január 20. (Nagy Lajos és fia, Áron Nagy Lajos festőművész mindvégig támogatója volt Halvachs Istvánnak és családjának. Amikor Halvachs fia az általános iskola befejeztével tovább akart tanulni, s a hivatalok mindenféle akadályokat gördítettek elé, az öreg mester fia vette gondjaiba őt.)