Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)

Újra Móron

sen részletes jelentés alapján úgy tűnhet, hogy a rendőrkapitány intézkedésére nem volt szükség, ám mégis idézzük Mező jelentését is, mert csak az összes, ez ügyben keletkezett dokumentum alapján nyerhetünk megközelítőleg teljes képet a valóságról. Ez pedig azért is fontos, mert szeretnénk megtudni: vajon minden tőlük telhetőt megtettek-e az arra köteles és hivatott személyek Halvachs jobb sorsa érdekében? És vajon idejében tették-e meg azokat? Ezek után tehát halljuk ugyanerről Mező szavait: [Dr. Pekk Miklós orvos] „...a vizsgálat eredményeképpen a következő felvilágosítást adta: törés nem észlelhető, pulzus rendes, ivóvizet lehet neki adni, has kissé feszes, de a hasi tájékon külső sérülés nyoma nem észlelhető. Javaslatomra kórházi beutalót írt, amelyet utasításom alapján Sárvári r. fhdgy. ügyeletes tiszt azonnal igényelt is telefon útján Budapestről. Kérésemre dr. Pekk Miklós orvos nyugtató injekciót adott be Halvachs Istvánnak /az injekciós ampullák a tisztiőrsön találhatók/. Az orvossal abban állapodtunk meg, hogy elszállításáig, ha állapota rosszabbodna, ismételten kihívjuk Halvachs Istvánhoz. Ezzel az orvos eltávozott."

262 Az orvos ténykedésével kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy Halvachs Istvánné emlékezete szerint vele a későbbiekben, talán néhány hét múlva dr. Kaposi Jenő orvos, akit akkoriban a móri mentők „szakmai elöljárójuknak" tartottak, azt közölte, hogy Pekk doktor pár szó erejéig még tudott kommunikálni a férjével. (Az információ tehát áttételesen - Pekktől származik, valóságtartalmát ellenőrizni nincs módunkban). Dr. Pekk megkérdezte a terasz kövezetén fekvő Halvachstól, hogy megismeri-e, amelyre ő igennel és az orvos nevével válaszolt. A második kérdés az volt, hogy „mije fáj, Halvachs", amire azt felelte: „Nincs olyan porcikám, ami ne fájna..."

263 Krauzer Vilmos, aki az akkor jelen voltak közül az egyetlen élő személy, erre a jelenetre konkrétan nem emlékszik, de arra igen, hogy ő maga is próbált a mármár agonizáló őrizetessel kommunikálni, de nem járt sikerrel, viszont „volt, aki tudott vele beszélni".

264 Az orvossal majdnem egy időben, tehát valamivel hajnali 3 óra után Mező Béla az ügyben érintett Szekeres Lászlót, a „fegyveres társszervnek", a móri járási munkásőrzászlóaljnak a parancsnokát is behívatta a tisztiőrsre. Őérte is Denke József ment el a lakására, a Vörösmarty Mező Béla jelentése, 1957. július 10. - In: Zecher. A kiemelések tőlem, P. P. Özvegy Halvachs Istvánné személyes közlése, 2002. október 22. Krauzer Vilmos személyes közlése, 2002. október 22.