Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)

A bosszú

együtt szervezte, irányította a falu életét október-novemberben. Mindez 1956 decemberében nyilván nem volt számára sem egyértelmű, talán csak sejthette, hogy számára más sors adatott, mint a többieknek. A szörnyű bizonyosság azonban hamarosan, alig több mint fél év múltán bekövetkezett végérvényesen és megfellebbezhetetlenül... Ebben az időszakban általános volt, hogy a karhatalom (a pufajkások) által letartóztatott személyek jó ideig az intézkedést foganatosítók őrizetében maradtak, mivel a rendőrségi és ügyészi tevékenység minden túlzás nélkül - kaotikusnak volt mondható. Nem ritkán - mint majd jelen témakörünkben is látni fogjuk - nincs is semmilyen dokumentált nyoma annak, hogy valaki letartóztatásban, őrizetben töltött bizonyos időt! „A karhatalom valódi célja, (...) hogy a forradalmi események során elkövetett cselekményeket kriminalizálva, a hatalom tudatosan és szándékosan elmossa a köztörvényes és a politikai tevékenységek közötti határt."

88 Halvachs István családja számára az 1956-os év karácsonya már a családfő nélkül telt el. A tél lassan múlóban volt, s ezalatt ő a móri rendőrkapitányság tisztiőrsi fogdájában töltötte az időt, várva sorsa jobbra fordulását. Noha a rendőri jelentések illetve a megyei főügyész megállapítása szerint

89 Halvachs már 1956. december 14-től Kistarcsán illetve Tökölön volt internálva, valójában azonban erre vonatkozó levéltári adatok nem kerültek elő. Sajnos, az internálásra (közbiztonsági őrizetre) vonatkozó levéltári iratok rendkívül hiányosak. Ezért aztán szinte semmi adatunk nincs arról, hogy Halvachs István 1956-57 telén éppen mikor és hol volt őrizetben. Csak azt tarthatjuk biztos információnak Halvachs sorsát illetően, amire vonatkozóan vagy írásos adatok kerültek elő, vagy szavahihető tanúvallomások, személyes visszaemlékezések állnak rendelkezésünkre. Amint arról már esett szó, özvegy Halvachs Istvánné emlékezete szerint ő a férjét először 1956 karácsonyán kereste fel a tisztiőrsön, s a hivatalosan nem engedélyezett látogatás egy jóérzésű rendőr hallgatólagos beleegyezésével történt meg. A későbbiekben ezek a látogatások néhányszor megismétlődtek, s ekképSzakolczai Attila: A fegyveres erőszakszervek restaurálása 1956-1957 fordulóján. In: Az 1956-os Intézet Évkönyve, VII. Budapest, 1999. 40. old. 89 Dr. Borza János megyei főügyész levele özvegy Halvachs Istvánnénak, 1990. november 23. A levelet közölte a Fejér Megyei Hírlap 1993. november 4-i száma, majd Zecher János A csillag lehullt c. dokumentumgyűjteménye is. Dunaújváros, 2001. A továbbiakban: dr. Borza levele.