Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)
A bosszú
harcban véres veszteségeket is szenvedett! Pedig hát... (Emlékezzünk vissza: Móron, Pusztavámon a kapitányság és az őrsök állományát nem en bloc tartóztatta illetve szerelte le a forradalom idején a nemzetőrség, hiszen együttműködést, partnerséget keresett vele; csak azokat a rendőröket távolította el, akiket nem tartott alkalmasnak, ha úgy tetszik, méltónak arra, hogy továbbra is fegyveres szolgálatot lássanak el. A móri rendőrség állománya nem szenvedett tehát sem véres, sem egyéb veszteséget az ellenforradalommal szembeni harcban...) Az AVH-t érthető okból (így is éppen eléggé népszerűtlen volt az új kormányzat) nyíltan alkalmazni nem merte, nem is akarta Kádár. A honvédséget a szovjetek nem tartották megbízhatónak, szét is zavarták 57 , csak a volt pártklientúra és az államapparátus, illetve azok „holdudvara" látszott megfelelőnek arra, hogy a kezébe fegyvert adjon. Ladvánszky Károly rendőr őrnagy, az Országos Rendőr-főkapitányság Közrendvédelmi Osztályának vezetője, aki az 1956. december 8-án végrehajtott salgótarjáni sortűz egyik fő felelőseként vált hírhedtté, egyenesen irányelveket adott ki arra 1957 júliusában, hogyan kell megszerkeszteniük a járási és megyei kapitányságok illetékeseinek az 1956. október 23. és november 4. közötti időszak rendőri tevékenységéről szóló beszámolókat. Terjedelmi okok miatt a dokumentumot nem idézzük teljes egészében, csak a kilencpontos szempontsor kibocsátásának indoklását közöljük: „Az adatszolgáltatás célja, hogy a rendőrséget ért rágalmakat, mely [sic!] szerint az októberi ellenforradalmi események során az egész rendőrség átállt az ellenforradalom oldalára, megcáfolhassuk." A cél tehát az, hogy utólag dokumentálják - mint a kilenc pont azt meghatározza - a hősi helytállást az ellenforradalmi erőkkel, fegyveres huligánokkal és fasisztákkal szemben. Arra is buzdít többek közt Ladvánszky, hogy számoljanak be arról, milyen harci cselekményeket hajtottak végre a rendőrök az ÁVH-val és a honvédséggel vállvetve, s hány sebesültjük és hősi halottjuk lett a harcban. Arról is szóljanak, hogy milyen terveket szőttek az ellenforradalmárok a rendőrök leszereltetésére, bebörtönzésére és kivégzésére. Mindenképpen bizonyítandó (és reményei szerint) bizonyítható tehát a hatalom iránti feltétlen odaadás... A móri rendőrkapitányság jelentését e tárgyban Réti Zoltán főhadnagy készítette el, a későbbiekben is még utalunk rá. Réti - minden igyekezete ellenére - nem tudott jelentős eseményekről beszámolni a megyének, amely aztán összesítette a járási jelentéseket Ladvánszky számára. - FML A BM FM RFK iratai, 1957-58. 9. d. 57 A móri rendőrkapitányságot elfoglalt szovjet katonák a kiegészítő parancsnokság három tisztjét is lefogták november 4-én, mivel azoknak a tilalom ellenére volt oldalfegyverük, majd az eset tisztázása után elengedték őket. - Kieg. jelentés. - A szovjetek nem bíztak meg még a mentőkben sem, volt rá eset, hogy a súlyos beteget a 8l-es főúton igazoltatás ürügyén kirakták a mentőkocsiból, és szétszórták a kötszereket, felszerelést. A móri orosz laktanya előtt vezető nagyvelegi úton blokádot állítottak fel, s azon a mentők is csak az előzetesen, a rendőrségen szolgálatot teljesítő tolmács segítségével kért engedély alapján haladhattak át egy szülő kismamával. - Winkler Dezső egykori mentő-gépkocsivezető személyes közlése, 2002. október 26.
