Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)

Következtetések

Az eddigiek alapján megállapítható, hogy Halvachs István bántalmazása nem volt egyedi eset, ilyesmi gyakorta előfordult a forradalom utáni megtorlás idején. 342 Amely mégis azzá tette, az a vele szemben alkalmazott ütlegelés mértéktelensége, brutalitása, amelynek okán a halála bekövetkezett.

343 Tény, hogy a fegyveres és testi erőszak alkalmazása általános jelenség volt, hogy ne mondjuk, alapvető szerepet játszott, és tipikusnak mondható még jó ideig a fegyveres testületek közötti viszonyban is. S bár a megtorlás során gyakorta volt (tipikus) hivatkozási alap, hogy az „ellenforradalmi csőcselék" bestiális módon legyilkolta a kezére jutott kommunistákat és az ávósokat, a valóság az, hogy például a Fejér megyében 1956. október 31-én őrizetbe vett mintegy százfőnyi volt ávósnak (köztük a Bakonycsernyén letartóztatott egy, és a Móron elfogott öt, más adatok szerint nyolc főnek) semmiféle bántódása nem esett, annál is kevésbé, mert biztonsági őrizetbe vették őket, amely elsősorban az ő személyes védelmüket szolgálta.

344 Talán ha a hatalom komolyabban vette volna azt a rengeteg jelzést, amely a lakosságtól érkezett hozzá a munkásőrök által elkövetett törvénysértésekről, nem lett volna szükség arra, hogy külön párthatározatot kelljen hozni a fegyelemsértések megszüntetéséről, a munkásőregységek erkölcsi, politikai helyzetének javításáról. A határozat szerint „egyes munkásőröket és parancsnokokat személyi bosszú vezet ténykedésükben. Előfordult, hogy önkényesen bántalmaztak dolgozókat. Az ellenség elleni gyűlölet ismételten önbíráskodásra, túlkapásra visz egyes munkásőröket. Előfordult minden munkásőr egységnél, hogy egyes magáról megfeledkezett munkásőr jogtalanul használta fegyverét. Szórakozóhelyen lövöldöznek, vagy fegyverükkel fenyegetnek meg dolgozókat, akik nem hajlandók záróra után italt adni az amúgyis ittas munkásőrnek. Sorozatosak a kocsmai hangoskodások, és közbotrányokozások. A jogtalan fegyverhasználattal egyesek odáig mennek, hogy szolgálati fegyverükkel a hegyekbe[n] és a Duna vonalán vadászgatnak, nagy kárt okoznak a vadállományban, ezenkívül rémületbe[n] tartják az ott lakó dolgozókat. (...) Egyes munkásőröknél lévő illegális fegyverek nincsenek bejelentve, [sic!] Minden önkényeskedést, önbíráskodást, a hatalommal való visszaélést (...) meg kell torolni. (...) Súlyosabb esetben, ha a figyelmeztetés nem használ, alkalmazni kell a törvényes megoldást és a pártból való kizárást." Határozat a munkásőr egységek erkölcsi, politikai, fegyelmi helyzetének és kiképzési munkájának megjavítására, 1957. augusztus 7. - Az MSZMP iratai, 1957. FML 19. f. 4. ő. e. - A kiemelések tőlem, P. P. Hát, ennyit a „megtorlásról" és a törvény szigoráról... 343 Idősebb Gaál József rendőrségi bántalmazásából eredően bekövetkezett halála szintén a hatóságok lelkén száradt 1958-ban. - Gaál József személyes közlése, 2002. december 28. 344 „Egy nép kiáltott. Aztán csend lett." Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott. Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata kiadványa, 1996. 187. old. (Ugyanerről beszámolt híreiben az Új Fehérvár című napilap is 1956. november 2-án.) A továbbiakban: „Egy nép kiáltott..." Megjegyezzük, hogy adataink szerint a Bakonycsernyén, a nemzetőrök által letartóztatott Kaviczki János államvédelmi had-