Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)

A szökés

biek.) A Petőfi utcában (a „Derfliben"), Gaál Józsefek közelében felállított munkásőrök is, meg a Halvachs Ferencéknél figyelők is tisztán hallották, erről mindannyian beszámoltak a kihallgatás során. Az időpontját valamivel éjfél utánra tették. (Megjegyezzük, hogy egyetlen adatközlőnk sem állította, hogy azon az éjszakán lövést hallott volna, ugyanakkor a faluban elterjedt szóbeszéd szerint az elfogott Halvachsot a beszállítása közben a móri rendőrök vagy a munkásőrök lelőtték. Feltehető, hogy a lövést többen is hallották a faluban, s ebből keletkezett a - mint látni fogjuk - minden alapot nélkülöző találgatás.) Brázik vallomásában ugyan 0 óra 30-at mond arra, amikor helyét elfoglalta Vargáéknál, a kerítés mellett, de feltehetően ez már legalább 15-20 perccel előbb megtörtént. Sárvári János főhadnagy, a kapitányság ügyeletes tisztje 0 óra 45 perckor kapta az őrs naposától a telefonjelentést, miszerint Pusztavámon elfogták a keresett személyt. Addigra azonban meg kellett történnie úgy az elfogásnak, mint a tanácsházra való bekísérésnek. (Nem beszélve arról, hogy a körzeti rendőrnek le kellett bonyolítania a telefonálást is, ami az akkoriban használatos kézi kapcsolásos készülékekkel általában meglehetősen időigényes dolog volt még éjszaka is: a kisebb településeken, ahol nem volt éjszakai telefonközpont, fel kellett kelteni hozzá a postamestert... Ráadásul Moór nem közvetlenül a kapitányságra jelentett, hanem a szolgálati útnak megfelelően a móri őrsre, Denke törzsőrmesternek. A hírt ő továbbította Sárvárinak, aki viszont visszahívta a pusztavámi megbízottat, hogy ellenőrizze, igaz-e, amit az őrs közölt.) Egyelőre térjünk vissza az Iskola utcai helyszínre, Vargáék udvarába, ahol az ütlegelés miatt Halvachs összeesett. Itt a verést tehát (figyeljük meg a sorrendet is!) Brázik, majd neki „segítve" Homoki hajtották végre elsőként, s pillanatokon belül csatlakozott hozzájuk Vancsó, Barota, Kindler. Barota Ferenc arra hivatkozik, hogy „Halvachs nem adta meg magát, hanem állandóan szökést kísérelt meg, ezért tettlegesen bántalmaznunk kellett, mert máskülönben nem bírtunk volna vele."

196 Moór - a többiek szerint eléggé el nem ítélhető módon ebben nem vett részt, egy ideig „passzív tétlenséggel szemlélte" az eseményeket. Amikor azt megelégelte, a szerencsétlen embert kivonszolták az utcára. Ebben elsősorban Kindler és Homoki jeleskedtek, akik a tulajdonképpeni „bekísérést" is végezték. Barota Ferenc vallomása, 1957. július 10. - FML Brázik és tsai.