Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)
A szökés
beérkezett Kiss Csitári József (ismerős név!), Homoki József, Szűcs Imre, Barota Ferenc (volt honvéd hadnagy, Kiss Csitári veje), Csesznák István (szintén volt hivatásos katonatiszt, az ő neve is ismerős), Kovács István (nemrégiben még a bánya munkástanácsában vitte a szót), a helyben lakó Bodri Imre, ők azok tehát, akik az akcióban elejétől fogva részt vettek. Csak jóval később, körülbelül éjjel egy órakorjött meg idősebb Lebocz József (akinek a fiával már találkoztunk), valamint Gaál Mihály (az egykori honvéd hadnagy, az időközben felszámolt helybeli bányászkatonai alakulat volt politikai tisztje, róla is hallottunk már...). 168 Moór törzsőrmester és Brázik munkásőr-szakaszparancsnok egyelőre három részre osztotta a csapatot. Halvachs István testvére, Ferenc házához küldték a tó melletti utcába Kovács Istvánt és Szűcs Imrét figyelőszolgálatra. (Halvachs Ferenc háza nagyjából útba esett a Mór irányából várható menekülő számára.) Gaál Józsefek házát „blokkolta" Kiss Csitári József és Csesznák István a „Derfliben", azaz a Petőfi utcában. Ezt nyilván azért tartották célszerűnek, mert Gaál is „ellenforradalmár" volt, aki - mint tudjuk - egy ideig még együtt is ült a móri fogdában Halvachsszal a tavasz folyamán, s így feltételezték, hogy akár nála is menedéket találhat a szökevény. A legnagyobb létszámú csoport Halvachsék lakásához ment, amely - mint emlékszünk rá - a tanácsházától számított második szomszédház volt. Ebbe a részlegbe tartozott a tanácselnök, Bodri Imre, Moór, Brázik, Kindler, Barota, Homoki és Vancsó. A két utóbbit a parancsnok a kertben állította figyelőszolgálatra, míg a többiek bezörgettek Halvachsékhoz: elkészült a csapda... És most térjünk vissza gondolatban Mórra, kíséreljük meg Halvachs Istvánt nyomon követni, próbáljuk meg rekonstruálni a menekülés útvonalát, eseményeit! 168 Homoki József emlékezete szerint az elfogásban rajtuk kívül részt vettek idősebb Sándor Gábor és Czéh Pál munkásőrök, valamint Skanda Károly és Szabó István nyomozók is. Azonban ezt nem tartjuk valószínűnek, mert semmilyen korabeli dokumentum nem utal rájuk, kivéve Szabót, akinek a szerepe a már említett kiértesítésre és a parancsnokok eligazítására korlátozódott. Ugyanakkor nem lehet véletlen, hogy Homoki József emlékezetében ezek a nevek élénken élnek. Úgy gondoljuk, hogy mivel az egyébként gyakori karhatalmi feladatokban ők is többször részt vettek, keverednek az emlékezetében a személyek. - Homoki József személyes közlése, 2003. január 8.
