Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)

A szökés

esetet a megyei rendőr-főkapitányság ügyeletesének. Nem feledkezett meg a közeli Komárom vasútbiztosító őrsének és a tatabányai rendőrfőkapitányságnak az értesítéséről sem.

161 Csizmadia, aki az őrsparancsnoknak, Kass Dániel hadnagynak volt a helyettese, pár perc múlva meg is érkezett. Meghallgatta Krauzert a történtekről, s nyilván nem dicsérte meg. Azonnal intézkedett Halvachs elfogására: hamarosan odahozták a Wekerle utcából, Kass lakásáról az őrsparancsnok farkaskutyáját, amely ugyan nem a rendőrség nyomozókutyája volt, de gazdája rendszeresen tanítgatta a nyomkövetésre. (Egykori őrizetesek elmondták, hogy miután - szigorúan önkéntes alapon - felvétették velük a vattabéléses ún. „csibészkosztümöt", többször is „alkalmuk nyílt" a kutyával az elfogás gyakorlására. Ilyenkor néha még az is előfordult, hogy a kutya jutalom-csokoládéjából kaptak egyegy darabot...) S bár az állat azonnal szagot fogott, hamarosan elvesztette a szökevény nyomát.

162 Az ún. forrónyomos elfogás - egyelőre úgy tünt - nem vezetett eredményre, noha az intézkedő rendőrök meglehetős gyorsasággal tették meg az újabb, ilyenkor szükséges intézkedéseket. A következő lépés az volt, hogy értesítették a szökésről a pusztavámi körzeti megbízottat, ismerősünket, Moór Mihály rendőr törzsőrmestert, aki akkor még nem is sejtette, hogy a hajnalban megkezdett szolgálata a vártnál is hosszabb lesz majd. Moór ugyanis 9-én, hajnali fél hatkor utasítást kapott a móri tisztiőrsről (a kiértesítő akkor is Denke József törzsőrmester volt) arra, hogy vegyen maga mellé két fegyveres munkásőrt, s a pusztavámi bánya Weapon típusú terepjárójával (milyen példás együttműködésre valló utasítás!) járőrözzenek Pusztavámon és környékén, mert Székesfehérváron az éjszakai órákban egy feltehetően osztrák rendszámú, vajszínű, vöröskeresztes jelzésű kocsiból [!] rálőttek az egyik kapualjban felállított szovjet őrszemre. A katona a tüzet viszonozta, de a gépkocsit valószínűleg nem találta el, az a helyszínről elhajtott. Moór és a munkásőrök (egyikük a helyi munkásőrszakasz parancsnoka, Brázik Imre volt, a másik annak sógora, Vancsó Antal) ezután egész nap szolgálatban voltak tehát, délig az autóval bejárták a környező erdőket egészen Majkig, majd Oroszlányon és Bókodon keresztül tértek vissza Pusztavámra. Ebéd után gyalogosan folytatták a járőrtevékenységet a telepüSárvári János jelentése, 1957. július 11.-FML Brázik és tsai. Krauzer Vilmos jelentése, 1957. július 10.- U.o.