Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)

A bosszú

megindított új, intenzív nyomozásról. Márpedig ez az eljárás a rendelkezésünkre álló rendőrségi adatatok szerint április 11 -én kezdődött meg a móri kapitányságon. Halvachs éppen erre gondolva írta, hogy a legjobb az lenne, ha a felesége bemenne a móri rendőrkapitányságra, mert csak tőlük függ a hazamenetele. Azt kérte, személyesen Mező főhadnaggyal beszéljenek arról, mikor engedik haza. A vádak ugyanis, amelyek ellene be vannak adva, többségükben - mint írja - alaptalanok. Nem sejthette, hogy a vádak alaptalansága nem számít semmit, a lényeg az, hogy a(z egyébként célirányos) tanúvallomásokkal mindent igazolhatnak ellene... Ugyanakkor némiképp csodálkoznunk kell azon, hogy a levélen nyoma sincs a cenzúrának, látszólag nyíltan írhatott az ügyéről! (Azt azonban biztosan állítjuk, hogy egy levele a későbbiekben eltűnt valamely okból!) Arra kéri a feleségét, hogy feltétlenül mozgassák az ügyet, mert különben nem lesz semmi a szabadulásból, holott remélhetőleg már csak egy hónap van hátra addig. Arról is beszámolt, hogy a táborból éppen akkoriban 16-an mentek haza, köztük egy festő is. (S bár ez teljesen jelentéktelen „körülmény" volt, miután ő maga is az volt, ez utóbbi tény valószínűleg újabb reménnyel töltötte el...) Legközelebbi levele ismét Tökölön kelteződött május 20-án, s abban azt írta, hogy egy hete is írt, de arra a levelére nem kapott választ. (Ez tűnhetett el!) Tájékoztatta a családját, hogy itt a beszélgetési idő 15-20 perc, de a látogatás során még kezet sem lehet fogni! (Felesége elmondta, hogy egyszer, valószínűleg májusban vagy júniusban meglátogatta a férjét Tökölön, az egyik rokona vitte el őt motorkerékpáron. Egy hatalmas dróthálón keresztül beszélgethettek csupán, s igen rövid ideig. A csomagot közvetlenül nem adhatta át a férjének, hanem le kellett adnia a portánál. Hogy aztán azt valóban megkapta-e az ura, nem tudja.) Halvachs úgy gondolja, a rá kirótt hathavi közbiztonsági őrizetből már csak három és fél hét van hátra, s végre szabadulhat! Feltétlenül bízik a szabadulásban, mert azok közül, akik ott voltak vele, hat hónapnál tovább egyet sem tartottak bent. Azt is írta, ne menjenek hozzá látogatni, mivel jöhet haza, ugyanakkor reméli, csomagot lehet neki küldeni. Aggódott (mint minden levelében egyébként) a család és a kicsi egészségéért, s kérte a feleségét, írja meg, mit vigyen a kislányának, ha hazamegy... Május 27-én írt levelében (a tököli postabélyegzőn május 3l-e olvasható) lehangoltan közölte, hogy az újabb rendelkezés szerint havon-