Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)
A bosszú
pontosan, hogy decemberi letartóztatása óta mikor és hol raboskodott. A legvalószínűbbnek azt tarthatjuk, hogy e közel három hónap alatt zömmel az áldatlan állapotú móri fogda 143 lakója volt, mert innen írta első levelét, s ebben esik szó a feltehetőleg számára is kellemetlen eshetőségről, az internálásáról, ami az érvényben lévő rendelet szerint hathavi elzárást jelenthetett. Ennek ellenére, levele tanúsága szerint (ki tudja, mire alapozva) abban bizakodott, hogy március 15. után kiszabadul ! (Azt nyilvánvalóan érzékelte, hogy a forradalom ismételt kitörésétől, a ,,MÚK"-tól rettegő hatalom megsokszorozta erejét és azt demonstrálta 144 is: a fogda e napokban zsúfolásig megtelt, ugyanúgy, Tanácsi rendelet alapján korlátlanul meghosszabbíthatta a BM a legfőbb ügyész egyetértése alapján! 143 Még az 1957 őszi kapitánysági ellenőrzés során is erősen kifogásolták a megyei elöljárók, hogy a tisztiőrs alagsorában kialakított cellák illetve maga az épület szinte semmilyen vonatkozásban nem felelnek meg az előírásoknak. Az ablakok dróthálói szakadozottak, az őrizetesek esetleges öngyilkossági kísérleteinek végrehajtására alkalmasak. A cellákban illemhely nincs, a fogdásoktól elvett személyes tárgyakról jegyzőkönyvet nem vesznek fel, csak egy darab papírra jegyzik fel azokat. A fűtés nem kielégítő. A fogdanaplók „könyvelése" szabálytalan, egy már másfél hónapja szabadult (női) őrizetes neve is úgy van bejegyezve, mintha még a fogdában volna. Volt olyan eset, hogy egy helyszíni szemlére kivitt őrizetest a nyomozó elengedett, ám arról a fogdaszemélyzetet nem tájékoztatta. Az egyik epilepsziás női őrizetes cellájában négy-öt láda virágot tárolnak. „A fogdaőr nem tartózkodik állandóan a celláknál, hanem elmondása szerint óránként megy le ellenőrizni az őrizeteseket, amely ellentétes a fogdautasítással!"- A móri rendőrkapitányság ellenőrzésének jegyzőkönyve, 1957. november 19-20-21. A BM FM RFK iratai, 1957-58. FML 9. d. (Megjegyezzük, hogy 1957. november második harmadáig a fogdanapló sorszáma szerint 266 őrizetes volt összesen a fogdában, amelyben „normál" körülmények között - cellánként 6-7 fővel számolva - egyszerre maximum 21 fő volt elhelyezhető; ilyen esetben egy-egy pricscsen 3 ember aludt!) 144 A móri járási munkásőrzászlóalj március elejére - éppen „időre"! - állt fel (az országban elsőként a Budapest-kőbányai munkásőrzászlóalj szerveződött meg, 1957. február 28-ára). Az ünnepélyes eskütételt azonban csak szeptemberben tartották meg a móri nagyközségi tanács előtt a „Lenin-sapkás", acélkék overallos, utászcsizmás (bakancsos) alegység tagjai, akiknek a nyakában dobtáras géppisztoly vagy puska, derékszíjukon hatalmas TT-pisztoly diszlett. (Már ekkor is volt hat női munkásőr közöttük! Szekeres Lászlóné, Restár Imréné mellett a zászlóalj tagja volt Mező Béláné és nővére, Bednar Sámuelné is, a két utóbbi asszony egészségügyi szolgálatot vállalt. Mindegyikük az „ellenforradalom" alatt szerzett tapasztalatai miatt lépett önként a soraikba. Szekeres Lászlóné, illetve Bednar Sámuelné személyes közlése, 2002. október 29. valamint 2003. január 4.) Az állandó jelenlétük célja - bevallottan - a falvakban elsősorban a magamutogató erőfitogtatás volt, az önmaguk riogatására kitalált, de a forradalomban részt vettek nyakába varrt M.Ú.K. - márciusban újra kezdjük! - jelszavát ugyanis csak ők vették komolyan...
