Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)
A bosszú
doboz szolgált „kübli" helyett... A cellahelyiségek olyan szűkek voltak, hogy a priccsként fungáló deszkák mellett éppen csak el lehetett férni oldalvást. Mindenki azzal takarózott, amivel tudott. Naponta háromszor volt étkezés, az ételt egy ideig a rendőrség melletti konyháról, majd amikor azt „kinőtte" a hatóság, a gépállomás konyhájáról hozták. (Az egykori őrizetesek jó emlékezetükben őrzik a szakácsnőt, a felvidéki származású Karácsonyiné Erzsi nénit, aki rájuk is főzött a láncos kastély jobb szárnya mellett kialakított konyhán.) A fogdásokat legtöbbször Tardi Sándor, a kutyás rendőr, vagy Satek Ferenc őrvezető, esetenként Vereczki Gusztáv rendőr kísérte a konyhára az éthordókkal. Ettől függetlenül Szilárd Imréhez kétnaponta ment a felesége az élelmiszerrel. 128 Ám volt olyan letartóztatott is, aki a saját költségére a Fekete Gyémánt vendéglőből hozatta az ebédjét, a Bányász Mackóból a reggeli kávéját. S bár hivatalosan tilos volt látogatókat fogadni, a jóindulatú alsó szomszéd udvarából be lehetett leselkedni, szólni az őrsre. Mód nyílt időnként arra is, hogy a hazait bejuttassák a cellákba, s ugyanígy a kincsnek, valutának számító cigarettát is. 129 Időnként a rabság egyhangúságát megtörte az, ha munkára jelentkezhetett egy-egy szerencsésebb fogvatartott. Az udvaron adódott néha sepregetésre alkalom, vagy az irodában volt szükség takarításra. Tamás Tibor egy ilyen alkalommal cigarettához jutott. Egy ismerőse meglátta őt az utcáról az épület mellett sepregetni, s pár szót váltottak is egymással. Az illető kérdezte a foglyot, mire lenne szüksége, s ő cigarettát kért annak ellenére, hogy csak „kocabagós" volt. Az ismerős eltűnt szó nélkül, már úgy tűnt, hogy a „potyából" nem lesz semmi, ám egyszer csak ismét megjelent, meghozta a kincset! Tamás elrejtette a paklikat a sínadrágjában, s a motozás ellenére sikerült azokat becsempésznie a fogdába a többiek határtalan örömére. Halvachs is dolgozott időnként az udvaron, az ott telepített szőlőlugast gondozta, kitakarta, metszette. A fogdában sokszor átkutatták a cellákat, s olyankor verés járt, ha találtak valamit a letartóztatottaknál. Ám gyakorta más módon is megtörték az egyhangúságot, főleg éjszaka: a rendőrtisztek, pufajkások szokása volt ittas fővel végigverni a letartóztatottakat. Erre egyébként egyik-másik fogdaügyeletes előre figyelmeztette a foglyokat, akik megpróbáltak legalább lelkileg felkészülni a retorziókra. Gaál József, aki többször is vállalt irodai takarítást, egy alkalommal úgy kerülte el a Szilárd Imre személyes közlése, 2002. november 20-22. Satek Ferenc személyes közlése, 2002. november 17.
