Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)
A bosszú
is fontosabb volt a politikai megbízhatóság. Éppen ez volt az oka annak is, hogy a tél, majd a tavasz folyamán a legénységi állományt is új, ám képzetlen, de feltétlenül megbízható munkáskáderekkel erősítették meg. Az erőltetett ütemű bővítés is okozhatta az anyagi forráshiányok mellett, hogy a rendőri állomány siralmas felszereléssel, s főleg hiányos ruházati ellátmánnyal rendelkezett. Az még 1957 őszén is komoly problémát jelentett, hogy a rendőröknek nem volt legalább egy váltás ruhájuk. A csigaszöges talpú, vasalt sarkú bőrcsizma és a korszerűtlen, sötétkék színű, ún. zártnyakú posztóruha mellé nem dukált legalább egy esőköpeny, ami azzal járt, hogy a járőrszolgálatban átázott ruhájukat nem volt módjuk lecserélni. Ez annál is érdekesebb volt, mert a rendőri testület egyenruhás (azaz a nem nyomozói állományba tartozó) része akkor is köteles volt (még a hatvanas évek elején is!) egyenruhát viselni, ha nem volt szolgálatban! Átmenetileg úgy próbáltak e helyzeten segíteni, hogy több rendőr, általában egy-egy őrs teljes állománya kapott a szolgálat ellátásához összesen egy vagy két esőköpenyt. A rendőrlegénység a ruházatában ráadásul még csak nem is mutatott egyöntetűséget, mivel egy része a nyári zsávoly-, a többi pedig az említett posztóruhát viselte. A járőrszolgálatot legtöbbször gyalogosan, illetve ún. „taposó kerékpáron" látták el, noha meglehetősen nagy távolságra, nem ritkán 20-25 km-re [!] voltak az őrsöktől a működési területükhöz tartozó települések. 105 Motorizált járőrszolgálat nem volt, még motorkerékpár is csak mutatóban fordult elő, személyautó csak egy volt a járásban, a kapitány személyi használatára elsősorban, illetőleg a feltétlenül fontos szolgálati feladatokhoz. 106 (Ezek után talán meglepő, hogy a rendőrkapitány, Mező Béla rendszeresen használta magáncélra a családjával a személygépkocsit, mivel az a gépkocsivezetővel együtt 105 Havi jelentések, 1957. - FML A BM FM RFK iratai, 1957-58. 9. d. 106 A rendőrségi személygépkocsik felett a megyei főkapitányság anyagi osztálya diszponált, a bevett gyakorlat szerint kihelyeztek egy-egy személyautót és állandó gépkocsivezetőjét a járásokhoz. A móri járási kapitányság az első személykocsiját, egy úgynevezett tábori Skodát 1957 márciusában kapta meg, amikor már Mező Béla főhadnagy volt a kapitány. Az 1957 tavaszától 1958 tavaszáig terjedő időszakban az 1957 januárjában felszerelt Babirák Sándor volt a gépkocsivezető. A „pléh" Skodával, amelynek - bár nem volt terepjáró - az utasterét ponyva fedte, nem igazán voltak megelégedve: szinte mindenhol elakadt, egy jó tulajdonsága volt csak: könnyen ki lehetett tolni a kátyúkból, mert igen kis súlyú volt. - Babirák Sándor személyes közlése, 2003. január 9.
