Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)

A bosszú

Aztán sor került a megszervezendő polgárőrség ügyére is, nyilván emiatt voltjelen meghívottként a körzeti rendőr is. (E témakörben mindenesetre szükségük lehetett volna Halvachs Istvánra is...) Azután a lerombolt szovjet sírok helyreállításának ügye volt a következő napirendi pont. „A lerombolt emlékmüvet pedig vissza kell állítani, majd elbeszélgetünk azokkal, akik a [le]döntésben résztvettek, hogy ha lerombolták, állítsák azt vissza" - mondta a tanácselnök. Ezután szólította fel „az ideiglenes nemzeti bizottság elnökét, Klúber Istvánt, hogy a vöröskereszt [!] részére gyűjtött élelmiszer, jószágok, pénz, stb. [-vei számoljon el]. Mert olyan hangok terjedtek el, hogy az akkor összegyűjtött dolgok eltűntek, kivéve, amit [!] Farkas József /tölgyesi/ [által] a vöröskereszt Baross utcai központjában lett leadva."[sic!] „Klúber előadja, hogy ő azonnal, vagy pedig amikor akarják, elszámol a küldeményekkel és a még nála lévő háromezer forintot is feladja a vöröskereszt címére." Endrődi Alfréd iskolaigazgató a gyűjtésről névjegyzéket készített, a „gyűjtött adomány egy része az egyik klinikára lett szállítva, amit a Klúber fiú kísért el, szintén Pestre ment egy bányász icarus [!] élelem, amit a Stofferné kísért el." Farkas József hozott átvételi elismervényt az általa átadott szállítmányról, Varga József pedig a gyűjtés estéjén bement a kivilágított tanácsházára, s meggyőződött arról, hogy a még ott lévő élelmiszersegélyt egy teherautóra rakodják. Ezután szólalt fel a párttitkár, Kiss Csitári Józsefné, s igencsak indulatosan állította, hogy „az ideiglenes nemzeti bizottságban [!] befurakodtak olyan személyek, akik a magyarságra törtek, volt olyan eset is amikor az életüket kívánták, és össze is állítottak egy olyan kimutatást, hogy kit fognak kivégezni, és kit telepítenek ki, stb. Ezt kérem, hogy a bizottsági tagok rendezzék, hogy mennyiben felel meg ez a valóságnak, amennyiben [itt, a] közös ülésen nem tudott róla senki, úgy a befurakodott egyének bosszúállása szülte, mert ez a kimutatás szerepel a móri BM rendőrségen." Hogy a párttitkárnő szóhasználatában mit jelent a „magyarságra törés", konkrétan nem tudjuk, de sejtésünk szerint az ülésen valamely okból jelen nem lévő sváb Halvachs Istvánra célzott, hiszen a későbbiekben lefolytatott, a forradalom eseményeit és főleg Halvachs tevékenységét firtató rendőrségi vizsgálat idején megtett tanúvallomásokban is újra meg újra megismétlődnek Csitáriné itt elhangzott vádjai. Az is csak a mi sejtésünk, hogy a magyarság alatt itt és most ő vagy a „beltelepeseket," vagy a kommunistákat értette... Mindazonáltal az már az olvasó számára is világos, hogy a „halállis-