Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)
A bosszú
A bosszú Az első ember Buderer Ferenc volt a faluban, akinek meggyült a baja a hatóságokkal: odaballagott a szovjet páncélosokhoz, s - ittas fővel állítólag el akarta venni az egyik harcostól a fegyverét. Akkor ebből nem lett baj, ám nem sokkal később behívatták a móri kapitányságra, s Szabó István nyomozó, akit a szavajárása után mindenki csak „Húsom" becenéven ismert, amúgy „gyorsított eljárásban" néhány pofonnal megértette vele, hogy már nem a forradalom szelei fújdogálnak 55 ... Hogy a szovjet katona elleni „agresszióról" kitől szerzett tudomást a rendőrség, nincs információnk. (1957 tavaszán aztán Buderert is letartóztatták.) A szovjetek tulajdonképpen teljesen önállóan, pontosabban önhatalmúlag cselekedtek egy „szuverén" országban, amikor a végrehajtott csapatmozdulatokkal, a forradalom vérbefojtásával egy időben nagyhatalmi érdekeiknek, terveiknek megfelelő kollaboránsokat kerestek (és találtak...). A feladat az volt, hogy Magyarországot erőszakkal, bármi áron bent kell tartani a szocialista országok táborában, és meg kellett nyugtatni a testvérpártokat afelől, hogy minden a legnagyobb rendben lesz, az ellenforradalom nem eszkalálódik, nem terjed tovább, mint valamilyen fertőzés. Az legfeljebb csak egy kisiklás, egy rövidzárlat volt a szocializmus építőmunkájában. A feladat végrehajtására az adott időszakban a politikai vezetés garnitúrájából Kádár János látszott a legalkalmasabbnak, a technikai kivitelezésre pedig - a szovjet hadsereg alakulatai mellett - a formailag megszüntetett Államvédelmi Hatóság többé-kevésbé együtt lévő, bosszúszomjas állománya, meg a sértett, megalázott állami és pártapparátus. A rendőrség - miután jelentős számban részt vett a forradalomban, de legalábbis szimpátiával figyelte az eseményeket - egész egyszerűen nem volt a visszarendeződő hatalom szemében alkalmas arra, hogy rábízza a régi-új rend megteremtését: kompromittálódott a forradalomban! A rendőrség oly mértékben vált kegyvesztetté, hogy még 1957 nyarán is bizonygatnia kellett ország-világ előtt, hogy a(z ellenforradalomhoz nemhogy köze nem volt, de minden eszközzel, fegyveresen is harcolt ellene, s ebben a Bodri Imre személyes közlése, 2002. november 5.
