Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)
A vizsgálat
ezen utóbbi három elkövető közül kettő jelenlétét és szerepét realitásként elfogadjuk, azzal a megjegyzéssel, hogy nem zárható ki az összefüggés a jegyzőkönyvvezető Gaál Mihályné és a férje szerepét taglaló jegyzőkönyv elveszése között... Ismételten megjegyezzük azt is, hogy a volt tanácselnök a leghatározottabban állította 2002-ben azt, hogy a tanács apparátus alkalmazottja, Gaálné 1957. július 10-én éjszaka is jelen volt a tanácsháza titkári irodájában, ahol Halvachs Istvánt kihallgatták, s az erről felvett jegyzőkönyvet is ez az asszony írta gépbe. 322 Mi ezt nem tartjuk valószínűnek, az adott körülmények között mindez teljesen életszerűtlen lett volna. Azt valószínűsíthetjük, hogy az adatközlő memóriájában ebből a távolságból egybemosódik két esemény: Halvachs István halálra ütlegelésének éjszakája, ahol jelen volt Gaál Mihály, s az a nap, amikor - szintén a tanácsházán - a katonai ügyész írógépbe diktálta a terheltek vallomásait Gaál Mihálynénak. Ezek a jegyzőkönyvek megvannak, ám a kutatás során 1957. július 10-én hajnalról semmilyen, Halvachs Istvántól felvett kihallgatási jegyzőkönyv nem került elő. Homoki Józseffel kapcsolatban arra az álláspontra helyezkedünk, hogy ő a katonai ügyészség vizsgálódása idején, 1957. augusztus 7. és 9. között nem volt Magyarországon, ezért nem is hallgatta őt ki Méhes Lajos százados. (Maga Homoki József is csak egy, azaz a rendőrségi kihallgatására emlékezik. 323 ) Homoki József a Szov" Bodri Imre személyes közlése 2002. november 28-án. Ugyanezt viszont határozottan cáfolta Homoki József 2003. január 8-án! 323 „Engem csak egyszer hallgattak ki, a katonai ügyész engem nem hallgatott ki. Azt mondták, a rendőrségre se menjek be, minek; erre én azt mondtam, de bemegyek, elmondom, miért ne mondhatnám el, amit tudok? Gondolja, hogy ha én a Halvachs halála ügyében bűnös vagyok, nem szólhattam volna a Sebestyén Lacinak, hogy emeljék ki a vallomásomat és égessék el?" - Homoki József személyes közlése, 2003. január 8. Sebestyén László egykori rendőr ezredes, megyei rendőrfőkapitány védelmében annyit el kell mondanunk, hogy Homoki vallomását, melyet a rendőrségen tett 1957. július 10-én a Halvachs István elfogása során tanúsított magatartásáról (ha szólt ennek érdekében, ha nem), nem emelte ki az iratokból senki, az mind a mai napig megvan két levéltárban is. (Ezzel nem kívánjuk azt mondani, hogy technikailag nem lehetett volna az iratmegsemmisítést végrehajtani, sőt... Hogy ez mégsem történt meg, annak inkább az lehetett az oka, hogy senki nem gondolt a tárgyalt időszakban arra, hogy ez egy későbbi időpontban napvilágra is kerülhet...) Mindezek, és a már bemutatott többi körülmény ismeretében természetesen oktalanság lenne felvetni azt a kérdést, vajon a munkásőrök vallomásait nem kényszerrel vették-e ki a gyanúsítottakból? Ellenkezőleg! Inkább kozmetikázottaknak kell tartanunk e vallomásokat, amelyek azonban még így is alkalmasak voltak arra, hogy a gyanúsítottakat terheltté nyilvánítsák az ügyben!
