Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)
A vizsgálat
mán jellemzi mindnyájukat. Az események légkörét mindenesetre jól jellemzi az egyik adatközlőnk által levélben küldött beszámoló: Krebsz Mátyás tudni véli, hogy Halvachs szökése után „a rendőrségtől valaki telefonált Pusztavámra a pufaj kasoknak: »az emberetek elhagyta a rendőrséget, elkaphatjatok«". 297 Egyéb forrásokból nem volt módunk ellenőrizni ezt az információt, de azt nem állíthatjuk, hogy nincs és nem is lehet valóságalapja. Frank Pál közlése szerint neki Halvachs István maga mondta utolsó találkozásukkor, július 9-én éjfél előtt valamivel, hogy érzése szerint őt hagyták megszökni, hiszen annyira könnyen ment az egész... Tény, hogy a szökés körülményei meglehetősen „gyanúsak", szinte megrendezettnek tűnnek (erre már utaltunk a korábbiakban magunk is). Az mindenesetre számunkra is különösnek tűnik, hogy - mint említettük - Denke Józseftől, Csizmadia Jánostól, Szabó István nyomozótól nem kértek írásos jelentést, holott nekik legalábbis az üldözésben, illetve az elfogás első fázisában - kulcsszerepük volt. Természetesen lehetséges az is, hogy egyszerűen azért nem firtatták a vizsgálat során, hogy milyen intézkedéseket tett este fél kilenc és negyed tizenegy (azaz: a szökés időpontja, és a körzeti megbízott valamint a munkásőrparancsnok értesítése, az elfogásba való bevonása) között a nyomozó, mert végső soron eredményes volt az akció: elfogták a szökött őrizetest! A vizsgálat alapossága, tárgyilagossága felől joggal támad a mai szemlélőben kétség, de mégis azt kell mondanunk, hogy sokkal inkább az a meglepő, hogy egyáltalán volt vizsgálat... A bűncselekmény elkövetéséért a párthadsereg és a hatalom számára kevésbé megbízható rendőrség tagjai között kellett megtalálni a felelőst, s emiatt nyilván főhetett a fejük az illetékes elöljáróknak, akiknek tisztázniuk kellett azt is, hogy melyik testületre nézve terhelőbbek az adatok. (Az eddigiek után természetesen naivitásnak tűnne, ha feltennénk az imént már feszegetett kérdéseket: vajon nem kellett volna-e az elkövetéssel alaposan gyanúsítható munkásőröket őrizetbe venni, a rendőrt felfüggeszteni, illetve a bűnjeleket: a gumibotokat, a fegyvereket lefoglalni? De legalább a kihallgatások idejére egymástól elkülöníteni a gyanúsítottakat? Naivitás lenne, mert ehhez képest - mint láttuk - a bűnügyi alosztály vezetője, Rostás Lajos, aki a saját jelentését elkészítendő, már „tájékozódott" Pusztavámon, beszélt az érintettek egy részével, s informálta is őket a dolgok állásáról!) Krebsz Mátyás levele a szerzőhöz, 2002. november 29.
