Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)
A vizsgálat
vács hadnagy. A kihallgatásokon mindvégig jelen volt Kőszegi Ferenc, a megyei munkásőrparancsnok-helyettes. Ugyanezen a napon, 10-én délután nemcsak a munkásőröktől „vettek ki" vallomásokat, ekkor „írattak" az ügyben érintett rendőrökkel is, ezt megelőzően azonban előbb szóbeli tájékoztatást kértek tőlük. Mező és Rostás főhadnagyok mellett Krauzert is beszámoltatták a szökési ügyben tett intézkedéseiről. (Ugyanakkor meglepő módon nem írt jelentést Denke József és Csizmadia János törzsőrmester a szökés, illetve a beszállítás, valamint a halál körülményeiről, Szabó István rendőr nyomozó hadnagy pedig a szökevény üldözéséről, a munkásőröknek adott feladatmeghatározásról. Sárvári szabadnapos lévén, mint említettük, 11-én készítette el az írásos jelentését. Annak sincs semmilyen nyoma, hogy a járási munkásőrzászlóalj parancsnokát kihallgatták, vagy vele jelentést írattak volna akár a kihallgató rendőrtisztek, akár a munkásőrség képviselője. Ennek valószínűleg az a magyarázata, hogy egyszerűen nem volt számukra jelentősége, hogy Szekeres adott-e akár szóban, akár írásban parancsot a saját embereinek, mert az együttműködés bevett, általános gyakorlat volt a két társszerv között, másrészt karhatalmi-szakmai szempontból erre Szabó nyomozó hadnagynak volt inkább kompetenciája. 295 ) Brázik Imre részletesen, de időnként önmagával ellentmondásba keveredve mondta el szerepét a történtekben. Mindvégig hangsúlyozta, hogy az elfogás pillanatától kezdve Halvachs István meneküléssel, „kitörésekkel" próbálkozott, és emiatt került sor a testi kényszer alkalmazására. Ok, ti. az elfogásban illetve a bekísérésben részt vett munkásőrök csak és kizárólag a Halvachs által végrehajtott szökési kísérleteket akadályozták meg. Ugyanakkor a nyers erőszak, amit ők alkalmaztak az elfogott emberrel szemben, Brázik felfogása szerint teljesen jogos és természetes volt az adott körülmények között. Brázik a kihallgatása végén megjegyzi, hogy „én arról, hogy Halvachs megEgyébként azt a munkásörök szívesen hangoztatták mindig, hogy a rendőrség és közöttük nem volt alá-fölérendeltségi viszony, őket legfeljebb meg lehetett kérni az adott feladatra. Igaz az is, hogy a gyakorlatban a járőröző rendőrök inkább a munkásőröket küldték be egy-egy nyilvános helyre „intézkedni", mert azoknak egy-egy túlkapásuk miatt nem eshetett bántódásuk. Arra gyakorta volt példa, hogy az adott személyt igazoltatás után a rendőr elengedte, majd a járőrtárs munkásőrök az illető után menve, azt „megrendszabályozták" látszólag úgy, hogy a rendőr arról nem tudott. Ugyanakkor a munkásőrök sértett büszkeséggel kérték ki maguknak időnként, hogy őket a rendőrök kidobólegénynek használják... - B. M. egykori munkásőr, ill. H. J. munkásörből lett rendőr személyes közlése, 2002. november 2. ill. november 20.
