Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)

Újra Móron

másnap reggel sor is került, Halvachs Istvánnét a kihallgatásra elkísérte anyósa is. Amikor bejelentkeztek a kapuügyeleten, jó ideig várakoztatták őket, míg végre felkísérték a két asszonyt az egyik első emeleti irodába. Ott leültették őket, s ismét várniuk kellett.

287 Végül Halvachsné bátorságot gyűjtve, megkérdezte, miért és még meddig kell itt lenniük, mert őt otthon a féléves kislánya, meg a fia várja. „Erre végre az egyik rendőr, egy nő, azt mondta, hogy asszonyom, sajnos az ön férje meghalt. Azt nem tudjuk, hogy mi és hogyan történt" - emlékezik Halvachs István özvegye 2002 őszén. A fiatalasszony a hírt meghallva, rosszul lett, egy rövid időre el is ájult. Anyósa döbbenten, hitetlenkedve mondta: „Az nem lehet, hiszen teljesen egészségesen jött el otthonról egy hete!" A rendőrtiszt megismételte, hogy csak ennyit közölhet, hozzátéve, hogy úgy tudja, Halvachs szökés közben ellenállt, s ekkor halt meg. Egyúttal azt is elmondta, hogy a temetés most lesz, ha akarnak, részt vehetnek rajta! A két kétségbeesett asszony igent mondott, s ezután egy rendőrautó kivitte őket a sárbogárdi útra, a meglehetősen elhanyagolt katonatemetőbe (ma: Szentlélek Katonatemető). A rendőrök rögtön távoztak. Mivel a koporsót még nem hozták meg, a fiatalasszony a temetőből átsietett a közeli szeszfőzdébe, ahonnan telefonált a rendőrségre. Kérte, hogy a fiát is hívassák be a temetésre, de azt a választ kapta, hogy arra nincs idő! Amikor visszaérkezett a temetőbe, szembetalálkozott egy lovas kocsival, amely éppen meghozta a koporsót. A sírgödör már készen volt, a két sírásó elkergetett onnan néhány bámészkodó kisfiút, majd - miután az asszonyok megígérték, hogy hallgatni fognak róla - egyikük felnyitotta a koporsófedelet. Erre Halvachs Istvánné beszélte rá őket, mert szeretett volna meggyőződni arról, hogy valóban a férjét temetik. Megdöbbenésére a ruhátlan, a véraláfutásoktól lilára, kékre elszíneződött holttestben, amely pusztán egy lepedővel, vagy talán szemfedéllel volt letakarva derékig, jóformán csak a hajáról és a fogairól ismerte fel a férjét!

288 így hát saját maga is meggyőződött arról, hogy a faluban suttogott hír egy szabványos, előrenyomtatott űrlap volt, amely nem tartalmazott az adott helyzetnek megfelelő szöveget. 287 Feltehető, hogy a boncolási jegyzőkönyv elkészültére és a temetés engedélyezésére vártak a rendőrök. Amíg azt nem kapták meg, nem tudtak mit mondani a beidézetteknek. 288 Özvegy Halvachs Istvánné személyes közlése, 2002. október 22. Az özvegy elmondta azt is, hogy a temetés költségeit feltehetően a rendőrség fizette ki, ezzel öt soha nem keresetek meg. A férje ruháit - természetesen - nem kapta meg...