Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)
Újra Móron
Halvachs István tehát a tisztiőrs teraszán agonizált órákon át, s ott is halt meg kora reggel. Hogy ezután mi történt vele, arra jobbára csak különböző információ-morzsák alapján lehet következtetni. Krauzer Vilmos közlése szerint talán a fehérvári rendőrök vitték el, mert ott nem maradhatott: nem volt hely, nem volt hova tenni. (A fogda tele volt, az épületbe pedig nem akarták már akkor sem bevinni, amikor még élt...) Arra a kérdésre, hogy mikor és mivel szállíthatták el, nem tudott válaszolni, csak abban volt biztos, hogy az nem mentőautóval történt. Mező Béla jelentése alapján azt kell mondanunk, hogy a megyei rendőrfőkapitányság ügyeletes tisztje valószínűleg a megyei temetkezési vállalatot utasította, hogy a lehető leggyorsabban szállítsák el Halvachs István hulláját a megyei kórház proszektúrájára. Ennek azonban írásos nyomát nem sikerült felkutatnunk. Viszont egyéb források alapján akár más következtetésekre is juthatnánk a holttest további sorsát illetően: két szemtanú elmondása alapján arra is gondolhatunk, hogy a holttest elszállítása nem szabályszerű körülmények között zajlott le! Kellner Ferenc 275 1957 márciusában - mint móri „ötvenhatos"- néhány órát együtt ült a kapitányság épületében, emlékezete szerint a fogdahelyiségben 276 a pusztavámi „ellenforradalmárokkal", akiket az őrs fogdájából hoztak fel kihallgatásra. A vallatás szünetében szem- és fültanúja volt Stoffer és Halvachs beszélgetésének, akiket akkor ismert meg. Ezért állíthatta Kellner 2002 őszén, hogy - legalábbis arcról ismerte Halvachsot. Néhány hónappal később, egy (talán) nyári napon késő délelőtt (vagy kora délután) őt vélte felismerni abban a férfiholttestben, amelyet két karhatalmista hajított fel egy szerinte szovjet gyártmányú, GAZ típusú kocsira a kapitányság épülete előtt. A kapitányság lépcsőfeljárójához, a járda széléig tolatva állt a ponyvás, nagyobb méretű terepjáró. A nyitott ajtajú plató végén a hátsó ponyva fel volt dobva (vagy tán az nem is volt a kocsin). A lépcsőfeljáró másik oldalán egy Jesitz József nevű karhatalmista állt őrszolgálatban, nyakában egy PPS típusú géppisztollyal. Kellner éppen akkor ért a lépcsőhöz, amikor két ismeretlen karhatalmista egy holttestet cipelve, a gépKellner harmincnyolc napot töltött 1957 tavaszán a móri kapitány sági fogdában, aztán a fehérvári börtönben. Az előbbiben tíz, az utóbbiban huszonnyolc napon át „élvezte" a hatóságok „vendégszeretetét". Áprilistól már ismét szabadlábon volt. Kellner Ferenc személyes közlése, 2002. november 9. és december 19. 276 Valószínűleg átmenetileg, a „MÚK" okán kialakult zsúfoltság miatt az előállítóhelyiséget is fogdaként használták, egyébként abban az időben itt nem volt fogda.
