Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)
A szökés
ugrott." Amikor Halvachs kikéretőzött az udvarra, „én, Kovács és Lebocz elvtársak kísértük ki. Vizelés közben [!] is meg akart szökni, illetve el akart futni. Ekkor Lebocz elvtárs a géppisztoly tusával adott egy ütést és így akadályozta meg menekülését. (...) Jelenlétemben bántalmazva nem volt, kivéve azon esetet, amikor meg akart szökni, a géppisztollyal lett leütve. " 23] Barota Ferenc a bekísérés után Moór Mihály utasítása értelmében a postára ment, hogy a postamestert felkeltse. Amikor visszament a tanácsházra, „Halvachsot az elvtársak az egyik irodahelyiségben őrizték, ahonnan többször meg akart szökni, azonban az elvtársak nem engedték és minden egyes esetben tettlegesen lett bántalmazva, hogy a szökési kísérletektől el legyen véve a kedve." 232 Az eddigiekből egyértelműen látható, hogy amikor Halvachsot bevezették a tanácsházra, már a kapualjban folytatódott az ütlegelése. Meglehet, hogy ekkor, az épület előterébe való bekísérésekor - mint a kísérői állították - valóban próbálkozott valamilyen kétségbeesett mozdulattal, hogy megszabaduljon a fogvatartóitól, ez azonban eleve kudarcra volt ítélve. Az elfogásakor keményen megvert embert durva szidalmazások közt az utcán végig ütötték kézzel, gumibotokkal, géppisztoly tusával, s ez rettenetes megterhelést jelentett a számára nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is. S bár jó fizikumú férfi volt Halvachs, nem lehetett esélye a felfegyverzett, mindenre elszánt (és mindenre kapható!) túlerővel szemben. Az viszont esetleg biztatást jelenthetett a számára, hogy nem a fogdával is rendelkező rendőrpihenőbe vitték be, hanem a tanácsházára. Ugyanis ezt az épületet - ellentétben a körzeti rendőr irodájával - nem a nyílt utca ölelte körül, hanem udvara és kertje is volt, amelyen át talán nyílhatott volna lehetősége arra, hogy megszökjék. Számítása azonban, mint tudjuk, sem most, sem a későbbiekben nem vált be. Bekövetkezett, megtörtént az, amire nem találunk magyarázatot. Mert ami vele a tanácsházán a bekíseresét követően történt, ésszel fel nem fogható, azt semmi nem indokolja, semmi nem menti. Önmagukból kivetkőzött emberek brutális módon álltak rajta nemtelen bosszút kitalált, soha nem volt sérelmeikért. Amit tettek, az maga volt a bestialitás! Magyarázatul, mentegetőzésképpen csak annyit tudtak felhozni (ahogyan azt Brázik elmondta Rostásnak néhány órával később), hogy „több alkalommal velük szembe helyezkedett és 1 Csesznák István vallomása, 1957. július 10. - FML Brázik és tsai. Barota Ferenc vallomása, 1957. július 11. - U.o.
