Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)

A szökés

Vancsó Antal, a pusztavámi munkásörszakasz alapító tagja azt állítja, hogy amikor Halvachsot bekísérték a tanácsházára, majd annak „egyik irodájában helyezték el, és ott azzal [értsd: az örizetessel!] beszélgettek.^.'] Láttam azt is, amikor Halvachs Lebocz József munkásőrt megütötte [mármint a kivágódó ajtóval, tehát véletlenül! - ezt éppen Lebocztól tudjuk], ekkor én magam is megütöttem Halvachs Istvánt. Halvachs István az ütéseket leginkább gumibottal és kézzel kapta. Azt konkrétan nem láttam, hogy ki mennyit és hogyan ütött rá [Azok a tucatszám feltett irányított, célirányos kérdések! - és azok a sematikus válaszok...], arra sem emlékszem, hogy Moór rendőr törzsőrmester [Itt a katonai ügyész nyilván Moór felelősségét firtatja elsősorban!] Halvachs Istvánt súlyosabban bántalmazta volna. Csupán azt láttam, hogy Moór törzsőrmester két pofont adott Halvachs Istvánnak. A gumibottal és egyéb ütőeszközökkel a munkásőrök véleményem szerint mindannyian ütötték. (...) Halvachs István polgári egyén többször tanúsított olyan magatartást, mintha meg akart volna szökni az őrizetünkből. Ilyen esetben Halvachs és [a] munkásőrök között dulakodás, sőt a munkásőrök részéről erőszakos beavatkozás történt." Közben Halvachs többször szökést kísérelt meg, azonban mi megakadályoztuk, ilyen esetekben összetűzésekre került sor, mert erőszakosan is meg akart szökni."

224 Bodri Imre, mint azt már idéztük vallomásából, állítása szerint nem vett részt Halvachs bántalmazásában, mert az épületet kívülről biztosította egy esetleges támadás ellen. Azért valami köze mégis lehetett a dologhoz: „Egy alkalommal lettem figyelmes arra, amikor az udvaron dulakodás támadt. Látni a sötétség miatt nem láttam, csak Lebocz elvtárs elbeszéléséből ismerem a szökési eseményt. Egyetlen esetben sem észleltem, hogy olyan esetben bántalmazták volna Halvachsot, amikor az nem kísérelt meg szökést, helyesebben olyan esetben sem voltam jelen, amikor szökést kísérelt volna meg, csak az elvtársak elbeszéléséből értesültem róla."

225 Második vallomásában, amikor számára már elmúlni látszott a felelősségre vonás veszélye (őt ugyanis - egyetlenként a munkásőrök közül - nem terheltként, hanem csak tanúként hall224 Vancsó Antal vallomása, Kat. Ügy. 1957. aug. 9. - FML Brázik és tsai. A kiemelések tőlem, P.P. 225 Bodri Imre vallomása, 1957. július 10. - U. o. Érdekes módon, Homoki József is ugyanezt állítja - saját magáról, igaz, negyvenhat évvel később, 2003. január 8-án. Arra is emlékezni vél, hogy Bodri igenis bent tartózkodott az épületben a bántalmazás idején.