Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)
Előzmények
szóhoz jutottak a temperamentumosabbak, a hevesebb vérmérsékletüek. Tihanyi Frigyes és néhány bányásztársa már délelőtt a bányához ment, s ott meggyőződtek arról, hogy a munka valóban szünetel, sőt, kollégáik már a tizenhatpontos követelést is összeállították, amelyet felterjesztettek a Nehézipari Minisztériumba. (Ezen utóbbi csak szándék maradt, mert - noha Varga Ferenc, Szalók István és Nyitrai István elindultak a dokumentummal Budapestre - csak Zsámbék községig jutott a küldöttség. Ott egy szovjet katonai alakulat feltartóztatta a három férfit, így kénytelenek voltak visszafordulni. 14 ) Az egyik bányász, Farkas Ferenc javaslatára elhatározták, hogy lerombolják a falu központjában, a katolikus templom mellett felállított szovjet hősi emlékmüvet, amelyet a proletárdiktatúra jelképének tartottak. Jó néhányan egy, a bányászok szállítására használt, „fakarusznak" becézett járműre szálltak, az emlékműhöz hajtottak. Kozma, Tóth Antal és Tihanyi leszerelték az emlékmű tetejéről a vörös csillagot, s a bányászok ezen tettével - mint oly sok helyen az országban - Pusztavámon is kezdetét vette a forradalom! Ezen a napon még volt tanítás, de „...délután alig tudtam az iskolába menni" - írja Pálos atya feljegyzésében. „Nagy tömeg állt az orosz emlékmű körül. Egyesek csákánnyal bontották az oszlop talapzatát. A csillagot leverték a tetejéről." 15 A tanítást abba kellett hagyni, mert az alsós gyermekekért eljöttek az aggódó szülők, s hazavitték őket, attól tartva, hogy „valami zavargás lesz". A viták, hangoskodások ellenére az első igazi megmozdulásra csak délután öt óra körül került sor a településen, amikorra a bányászok egy csoportja néma tüntetést szervezett. Tihanyiék valahonnan egy nemzeti színű zászlót is kerítettek, s megkezdődött a felvonulás. A hetvennyolcvanfős csoporthoz egyre többen csatlakoztak a faluból. A tanácsház előtt összegyülekezett tömeg, amelynek a zöme az emlékműtől, illetve a vele szemben lévő népbolttól érkezett, távolról sem volt már néma; mind többen követelték az orosz csapatok kivonulását, sőt, állítólag még lövések is dördültek. A kezdeményezők döntő többsége - többek emlékezete szerint - nem a helybeliek közül, hanem a külfejtésen dolgozó, vidéki kotrósok közül került ki. Sándor Gáborné, a községi tanács elnökének helyettese úgy emlékezett, hogy már a felvonulást megelőzően megkezdődött a csoportosulás az utcán. Ő a tanácsház 14 TH, V-150 368/1. 15 R.k. irattár.
