Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Haza a magasban [Vitek Gábor]

A római katolikus egyházközség is hasonlóan sanyarú helyzetbe került. Az iskolaszék a vármegyei földbirtokrendezó' tanácshoz fordult október 18-án. Levelükből kitűnik, hogy január 8-án bombatalálat érte az iskola és a kántortanítói lakás épületét, kétszáz négyzetméter fedőanyagra lett volna szükség, azonban segítséget eddig kizárólag a romok eltakarítására kaptak a község vezetőségétől. Verebi Végh László a megrongálódott községi középületek kijavíttatását azzal igyekezett támogatni, hogy felajánlotta egyik uradalmi cselédlakásának építőanyagait. A református templom belsejét a harcok elmúltával 1948 és 1950 között állították helyre. Öt évvel később a templom vihar által megbontott és felgöngyölt bádogtetőzetét cserélték palahéjazatra, toronysisakját napjainkban is látható formájában 1956-ban építették át. 1962-1963-ban a templom külsejét teljesen rekonstruálták, majd legutóbb 1987-ben újították fel. Tóth Károly püspök 1988. április 10-én szentelte fel a megújított templomot. Napjainkban Szénási Sándorné Szabó Judit az egyre inkább csökkenő lélekszámú gyülekezet lelkipásztora. Az egyházközség szórványtelepülése Pázmánd, közel ötven lélekkel. A gyülekezet lélekszáma 1801-ben 354, 1810-ben 508, 1820-ban 545, 1840-ben 600, 1880-ban 712, 1901-ben 600, 1935-ben 527. A Vereb központi részén álló romantikus-historizáló stílusú református templom utcasorban szabadon álló, téglány alaprajzú épület. Az 1939-ben átépített templom eredeti karcsú sisakja helyett 1956-ban lapos készült. A homlokzathoz csatlakozó két támpilléres torony alsó emeletén négy-, felette nyolcszögletű. Nyílásai félköríves záródásúak, bejárata feletti oromzata tört ívű. Belső tere hagyományosan egyszerű kialakítású, két rövidebb oldalán található karzata négy-négy öntöttvas oszloppal készült. Szószéke és padjai a XIX. század derekának idejéből származnak. A templomkertbe kőgömbbel koronázott téglapilléres kapu vezet. A római katolikus plébániatemplomról kútfőink 1332-ben tesznek első ízben említést. Plébániájának létezését a tizedjegyzéken túl templomának patronátusi jogával kapcsolatos XIV. századi periratok is igazolják. A gyülekezet középkori múltjának értékes adata az Árpád-házi Margit szentté avatási perében 1276. szeptember 2-án tanúvallomást tévő „presbyter Blasius de villa Verub". A reformációt követően önálló egyházi élete megszűnt, a csekély lélekszámú gyülekezet lelki gondozását Pázmándról, Lovasberényből és Válról látták el a „beszolgáló" atyák. Pasztorálását a török hódoltságot követően a székesfehérvári ferences szerzetesek, majd a komáromi jezsuita egyház végezte. A verebi római katolikus egyházközséget 1880 előtt hol Pázmánd, hol Vál filiájaként tüntették fel az egyházlátogatási jegyzőkönyvekben, azonban története során ténylegesen a négy kilométerre lévő Pázmánd fiókegyházaként működött, s működik napjainkban is. (1998-ban ideiglenesen Pázmándot Velencéhez csatolták, ezzel Vereb is oldallagosan ide került.)