Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Évszázadnyi bizodalom az ősi erényben [Vitek Gábor]

hosszabb távon bizonyulhatott sikeresnek. 1894-ben már 88 község - köztük Vereb - szólője pusztult el teljesen. 1895-től az amerikai szőlőalanyok telepítése mellett szénkénegezést, homoki szőlőművelést is alkalmaztak, mindezek ellenére az 1896. esztendőről az alispáni jelentésben azt olvashatjuk: „A múlt év folyamán a filoxéra terjedésével még azon szőlők is elpusztultak, melyek az előző évben termésben voltak." A „szőlőművelés érdekeinek előmozdítására" született meg 1896-ban a - filoxéra által elpusztított Öreghegyre kiterjedő - verebi hegyközségről szóló rendtartás. A szervezet feladataként határozták meg a szőlőtövek felújítását, a közös védekezés biztosítását, valamint a jövedelmezőség elősegítését. A XIX. század végén a kártevők pusztítása mellett másfajta elemi csapások is érték a települést; 1889. július 28-29-én jégeső és szélvihar, 1898. június 27-én jégeső okozott mérhetetlen károkat Vereb lakóinak. Visszaemlékezések szerint a vihar csitultával 20-25 dekagramm nagyságú jégdarabokat lehetett találni, a völgyekben torlaszokat emelt a jég. A nagyközség 1909-ben elkészített - majd a második világháborút követően, 1947-ben módosított - szervezeti és működési szabályzata a korábbiakhoz (1892, 1896) képest nem tartalmazott alapvető változtatást: a vezetés kiegészült a segédjegyzővel. Fennmaradtak az előző század nyolcvanas éveinek közepétől a községi képviselő-testület által megalkotott rendeletek. Szabályrendeletet fogalmaztak meg 1886-ban a letelepedési díjakról, amely szerint „a község kötelékébe felveendő egyének települési díj fejében 20 forintot [voltak] kötelesek fizetni". A „tűzrendőri" utasítás (1887, 1892) kikötötte, hogy gyúlékony anyagot a lakóházakhoz öt méternél közelebb tárolni tilos. Szabályozták az építkezések menetét (1893), rendtartás született a már említett hegyközségről (1896), kártékony állatok ellen való védekezésről (1897), legeltetésről (1898, 1929), marhalevelek kezeléséről (1903), hús vizsgálatról (1914), fogyasztási adókról (1924, 1939, 1948), írnoki állás megszervezéséről (1925), községi szülésznő illetményéről (1928), tenyészállatok vásárlásáról (1932), dobolási díjszabásról (1942), valamint a község „szegényügyi és egészségügyi kiadásainak részbeni fedezése céljából" szedett vigalmi adókról (1947). A XIX. század végén, az alispánhoz 1899 decemberében eljuttatott községvizsgálati jegyzőkönyv tartalma szerint Vereb lakossága 1236 lélekkel tetőzött. (Az 1900. évi országos népszámlálás alkalmával ugyanakkor csupán 889 főt regisztráltak a településen!) Határának közel 3790 katasztrális hold területe fél évszázad leforgása alatt lényegében nem módosult. Iparának hagyományos fejletlenségét tanúsította, hogy mindössze kosárfonó háziipar és egy száraz malom működött továbbra is a faluban. Valószínűleg a természeti csapások következtében, a helyi vezetés községi pótadó kivetéséről döntött 1895ben, amely a következő esztendőben kilenc százalékot tett ki, az állami adók