Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Terület és nép, a kettő elválaszthatatlan [Vitek Gábor]

van; és ha nem volna! - méltóztassék az illető tisztviselőt tudósítani szándékomról mely szerint 20 pozsonyi mérő búza 20 pozsonyi m [érő] árpa és 2 pozsonyi mérő főzelék itt minden áron átvehető, felségtek minél előbb kocsikat felrendelni, vagy ezen somma erejéig a' károsodottakat aszignátiókkal ellátva ide egyszerre az átvétel végett felküldeni, vagy az egészet magához vitetvén belátása szerint köztük felosztani. Ezen kérésem mellett ismételve kikötöm hogy kizárólag a' horvát rablás által leginkább tönkrejuttatott egyének részesülhessenek a' fenn érintett gabonanemüekben. Egyébiránt szíves jóvoltiba ajánlott vagyok Tisztelt Szolgabíró Úrnak Vereben October 10&SÜ 1848 Kész szolgája [Verebi] Végh János" Vereb határában nem zajlottak ütközetek, de a falut gyakran látogatták meg ellenséges haderők s kisebb honvédcsapatok. A legemlékezetesebb ilyen esemény 1849 januárjának első napjaiban történt. Újévkor (Verebi Végh János naplóbejegyzése szerint „nagy hó és 18-20 foknyi kegyetlen hideg" volt), a december 30-i Perczel Móric tábornok által tökéletesen elhibázott móri ütközetet követően Lovasberény irányából közel négyezer fős osztrák sereg hadmozdulatairól értesültek a helyiek. Az éjszaka érkező „fegyelmezett tiroli vadászok" az egész faluban felettek, felittak mindent, amit csak a pincékben, kamrákban találtak, majd másnap továbbindultak Pázmánd felé. Délután két óra tájékán jeles vendégek érkeztek Verébre, a herceg Alfred Windisch-Grätz császári tábornaggyal a nemzetgyűlés békefeltételekről tárgyalni óhajtó küldöttei; Majláth György országbíró (1839-1848), Lonovics József csanádi püspök (1834-től) és kinevezett egri érsek (1848), gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök (1848) és Deák Ferenc igazságügyminiszter (1848). Az „ország főemberei" tévesen úgy gondolták, hogy Vereben találják az osztrákok főhadiszállását, s egy teljes napot töltöttek a községben, „s ekkor meleg barátság fejlődött ki" Deák és Verebi Végh János között. A látogatás valószínűleg a verebiek lelkületére is érzékenyen hatott, s felkorbácsolta bennük a nemzeti érzületet. Ugyanis másnap, január 2-án a szabadság ügyéért „véráldozatra" is kész helyiek példáját mutatta, hogy - bár elutasították - felajánlották szolgálataikat az ellenség által meggyötört Székesfehérvár polgárainak.