Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Terület és nép, a kettő elválaszthatatlan [Vitek Gábor]

ját is. Az a körülmény, hogy sem „király szolgálatában lévő nemes férfiak" (tisztviselők) illetve honoratiorok (értelmiség, hivatalnok) nem voltak ekkor még, mutatja, hogy orvosokat, ügyvédeket vagy éppen uradalmi tiszteket is úgy kellett betelepíteni a faluba. A polgár és mesterember kategóriájába egyaránt beletartozott a háztulajdonnal bíró családfő, iparos, kereskedő és a falusi kézműves is. A polgár megjelölés voltaképpen sem jogállást, sem foglalkozást nem jelölt, értelmezhetősége bizonytalan. A földművesek rovatába kerültek természetesen a telkes jobbágyok, ahol az úrbéres telekállomány kategóriái szerint a használt földterület döntötte el a jobbágy vagy zsellér jogállását. A negyed teleknél kisebb földterületen gazdálkodó paraszt már zsellérnek minősült. A házi és kerti zsellérek csoportjába az alapértelmezésen túl beletartoztak az uradalmi szolgák, szolgálók és tisztek is. Ugyancsak ide sorolták a testi hibákban szenvedőket, valamint a papok, tisztviselők gyermekeit egyaránt. Az egyéb kategóriába azok a 18-40 év közötti „termetre is megfelelő férfiak" kerültek, akiket egyértelműen nem határoztak meg az előzőekben, következésképpen a nőtlen szolgák, mesterlegények, inasok és napszámosok. Véleményünk szerint a mesteremberek kivételével ide sorolták a kézművest, tanoncot és iparoslegényt is. Összehasonlításképpen, az 1774-1775. évi dicális összeírás 94 lakóházban összesen 78 telkes jobbágyot, 14 házas és négy más házánál lakó zsellért, valamint 12 kézművest rögzített. A település lélekszáma egy esztendővel később 601. Szántóinak nagysága közel 1222, rétföldjeinek 51, szőlejének pedig 16 magyar hold. A népszámlálással egy időben elkészített katonai felmérés (Militärische Landesbeschreibung von Ungarn 1782-1785) alapján árnyaihatók a korábban elmondottak. Katonai, politikai, gazdasági, társadalmi, építészeti és néprajzi elemeket egyaránt tartalmazott, miközben elsősorban katonai, egyenesen stratégiai célzatból készült azon rendeltetéssel, hogy az egyes települések hadszíntérré válásának esetére hiteles adatokat nyújtson. A templomon, a gabonaraktáron (gabonás), egy nemesi udvarházon (1759-ben még két uradalmi épület) és több úri házon kívül nem igen találkozhattak akkoriban szilárd, masszív (kőből vagy téglából épített) építményekkel a faluban, de például községháza is csupán a régi telepítésű helyeken létezett. A falukép meghatározó épülete - a leírás alapján - a kiemelkedő helyen épült templom, felekezeti jellegét viszont érthető módon nem tartotta említésre érdemesnek. A felmérésben nem utaltak iskolára, fogadóra vagy egyéb, gazdasági jellegű építményre, holott ilyen, vagy hasonló rendeltetésű létesítményekkel rendelkeznie kellett. Földes Ferenc hivatkozik az 1759-ben és 1777-ben felvett térképszelvényekre, amelyek szerint állt egy „náddal födött és mielőbb alapos javítást igénylő rozzant kocsmaépület és mészárszék" is. A katonai leírás a hegy lábánál a völgyben elterülő falutól „jobbra és balra" egy sűrű, nagyrészt tölgyfákból álló szálerdőt jegyzett le. A XVIII. századi mappák tanúsága sze-