Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Terület és nép, a kettő elválaszthatatlan [Vitek Gábor]

termelésével tartoztak, de helyette az egésztelkes hat forint húsz, félhelyes három forint tíz, a negyedtelkes pedig egy forint 55 dénárt fizetett. Az italmérés joga kizárólag az esztendő' bizonyos szakaszában illette meg a jobbágyközséget. A szőlőművelés a helység határában lévő szőlőhegyen folyt, a bormérést a rendelet által Szent György-naptól (április 24.) Szent Mihály napjáig (szeptember 29.) engedélyezték a község részére. Az év más részében a bormérés a földesurat illette. Hasonló részesedést élvezett a jobbágy a pálinkaégetési jogból, de utána illetéket kellett fizetni: „Égetbor, vagy Pálinka égető Fazéktúl - olvasható az urbáriumban -, ha azzal valósággal fog a' Jobbágy élni, fizessen a' földes Urának esztendőnként, két Forintot", ráadásként a kocsmaadó havonta hat forintot tett ki. A többi, úgynevezett királyi haszonvételi jog (vadászat, madarászat, vám- és révszedés, mészárszék- és malomtartás) a földesurat illette. „Ezen Hellységnek malma nincsen", ezért a (sár)keresztesi, (fehérvár)csurgói és csóri malmokba jártak őrletni. Amennyiben ezeknek a vize elapadt, a Duna-menti malmokat keresték fel. Terményeiket és jószágaikat Fehérvárra, Ercsibe és Budára szállították értékesíteni. A jobbágykötelezettségek az urbárium szerint pénz-, termény- illetve munkaszolgáltatásokból álltak. A pénzbeli juttatás elterjedt formája a füstpénz (azaz földesúri cenzus), amelyet minden telkes jobbágy és házas zsellér köteles volt évente két részletben a földesúrnak fizetni, fejenként egy forintot. A rendelkezés természetbeni ajándékokat is előírt. A jobbágyoknak évente öszszességében 120 font kenderfonást, negyven kappant és ugyanennyi csirkét, továbbá 240 tojást valamint húsz icce kifőzött vajat kellett beszolgáltatni. Mi több: „Ezen Adózásokon kívül minden 30 egész hellyes Gazdák egyszer egy Esztendőben egy Borjut [Vereben egy-egy sertést és őzet is], vagy pedig a' hellet egy Forintot 30. Krajczárt fognak Uraságnak adni". Ezeken túl „régi eleiktől vett szokás szerint" húsvétkor egy-egy bárányt, sertést és pulykát, két-két kappant és kacsát, valamint 15 csirkét és ötven tojást adott a község ajándékul a komáromi jezsuita rendház részére, mint a földesúri jogok gyakorlójának. A legsúlyosabb úrbéri teher, a robot éves kötelezettsége Vereben 1020 nap marhával végzett (egytelkes jobbágynál elérhette az 56 napot is), vagy kétszer annyi nap kézi szolgálatot (gyalogrobot) tett ki. A töredéktelkesek ingyenmunkája értelemszerűen arányosan kevesebb volt: egy esztendőben a négy más házában lakó zsellér tizenkét nap „szerjárást" tartott. Korábban az ingyenmunkát nem rögzítették pontosan; szántáskor, széna- és gabonabetakarításkor - az uraság kívánsága szerint meg nem határozott számban - az egésztelkesek esetenként négy marhával, a félhelyesek ketten összefogva, a negyedtelkesek fejszével és kapával is szolgáltak. A munkaszolgáltatás másik formája a hosszúfuvar, amelyet négy egésztelkes jobbágy kétnapi járóföldre tartozott évente egyszer teljesíteni. Az urbárium alapján Véreben - nemesemberek hiányában - a mes-