Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Terület és nép, a kettő elválaszthatatlan [Vitek Gábor]

TERÜLET ÉS NÉP, A KETTŐ ELVÁLASZTHATATLAN A XVIII. század beköszöntével a sokat szenvedett település legnagyobb nehézségeit az állandósuló katonai beszállásolások, valamint a számukra végzett ingyenmunka; a hadiszállítás (forspont) és élelmezésük (a „porció" az állami hadiadó terményben fizetett része, tulajdonképpen hadseregtartás) jelentette. Az állami vezetés a törököktói visszaszerzett, „újszerzeményi" területeknek - benne Fejér vármegyének is - maradéktalan gazdasági kihasználására törekedett. A vármegye azonban a felszabadító harcok során a pusztulás szélére jutott; falvai javarészben elnéptelenedtek, lakói az akkor védettséget jelentő Győrben, Tatán, Veszprémben és Komárom vármegye településein kerestek menedéket. A Magyar Udvari Kancellária utasítására 1698-ban a Fejér vármegyei nemesi közgyűlés falvainak népeire úgynevezett téli adót, s minden egyes adózóra két forint rendkívüli adót vetett ki; a 34 adózó családfővel rendelkező Verébre összesen közel 405 forintot. Fejér vármegye északi része a bécsi udvari kamara magyarországi szerve, a budai kamarai adminisztráció fennhatósága alá került 1709-ig, amelynek egyik helyi provizora Vánosy Lőrinc harmincados lett. A települések visszatérő jobbágyainak az átvonuló és beszállásolt katonaság („némettartás") mellett most már a kamara túlkapásaival, végrehajtásaival is szembe kellett nézniük. Utasítására a vármegye 1705 tavaszán - több vármegyei községgel egyetemben mintegy 98 pesti mérő mennyiségű gabonabeszolgáltatással terhelte meg Verebet. Következményeként, a II. Rákóczi Ferenc nevével jelzett szabadságharcban (1703-1711) a parasztság túlnyomó többsége a „pártütő" oldalán vett részt. A függetlenségi küzdelem elfojtásával sem mérséklődtek a katonaság ellátásából fakadó gazdasági nehézségek. Horvát Péter falubíró tanúsította, hogy 1711. november eleje és 1712. október vége között a vármegye szükségleteire az 1711-ben összeírt 34 család közel 135 magyar hold kiterjedésű vetésterületéről öt mérő búzát, két vágómarhát, 413 font húst, 12 mázsa szénát és nyolc öl fát gyűjtöttek be. Az 1713. esztendőre a vármegye hajdúinak közel 12 kila búzát és hat öl fát adtak.