Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Az ágaskodó oroszlán oltalmában [Vitek Gábor]

romos állapotú, a helybeliek által „Végh uraság színházának" nevezett épít­ményt az állami gazdaság raktárként hasznosította. Verebi Végh János a reformkorban rendszeres falukutató munkát végzett, napjainkban már nem olvasható, de Földes Ferenc és Károly János által még felhasznált naplójában értékes feljegyzéseket tett közzé Vereb mindennapjai­ról. A településről 1879-ben készítette el összegző munkáját a székesfehérvá­ri országos kiállítás kapcsán. Tevékenységéért „a király elismerése nyilvánít­tatott". A birtokos nemzetség munkásságának is köszönhető, hogy „az ember örömmel foglalkozik olyan hellyel (értsd: Vereb), amely az ideális patriarchá­lis életnek - méltatta Károly János a települést monográfiájában -, a vallásos és hazafias erényeknek, a béke és felebaráti szeretetnek örökké munkás, örök­ké ifjú, soha sem nyugvó és mégis csendes, zajtalan otthona a szelíd lélek­nek". A gyermekek a családi hagyományoknak megfelelően gondos nevelés­ben részesültek; nyelveket tanultak, megismerkedtek az irodalommal, a klasz­szikus zenével, magukba szívták a kultúra szeretetét. A zene iránti szeretet és a művészetek pártolása családi tradíció volt Vereben, a verebi kúria a korabeli hazai zenei élet egyik központjává vált. Az alapos ze­nei képzésben részesült, a „legjelesebb flautistának" tartott (III.) Ignác állandó „musikai kar"-t tartott, amely a családi levéltárban őrzött partitúrákból, szóla­mokból kikövetkeztetve - a karnaggyal együtt - legalább 18-20 főből állhatott. Karmestere a Bécsben működő Roser Ferenc volt. Az 1790-es évek derekán a zenekedvelő nemes házához került zongoratanítói minőségben Fusz János (1777-1819), a bécsi klasszikus stílus egyik legkiválóbb magyarországi képvi­selője. „E muzsikaszerető és gyakorló férfiúnak házi játékszíne többféle na­gyobb és kisebb hangszerzésekre nyújtott Fusznak alkalmat - értékelte Kruchten József a század elején Fusz verebi tevékenységét -, a helybéli temp­lomban előadatott egyházi muzsikadarabok korán reászoktatták az ifjú han­gászt a fáradtságos betanulásra és egy muzsikai kar tudós igazgatására." A klasszikus stílus valamennyi műfajában jelentőset alkotó Fusz dirigálása mellett nem csupán alkalmi előadásokat szerveztek, hanem rendszeresen pró­báltak és hangversenyeket adtak a birtokos otthonában és a község római ka­tolikus templomában. Mátray-Rothkrepf Gábor zenetörténész szerint a Vereben működő zenei együttes az ország hét legjelentékenyebb rezidenciális zenekarának, „nagyjaink tulajdon hangász karainak" egyike volt. Kamaraze­nei művek (zongoraszonáta, vonósnégyes, induló, rondó, német táncok) mel­lett zongorakíséretre írt dalok, nagyzenekarra hangszerelt nyitányok és zené­vel kísért ünnepi misék is felcsendültek a településen. Az 1801-ig Vereben tar­tózkodó Fusz a zenei igényességre oktatta tanítványait, a Verebi Végh-fiakat is. ők magas hivatalaik mellett zenét kedvelő és művelő, „zenén élő" embe­rekké váltak, s a zene szeretetét utódaikra is tovább hagyományozták. A ze­neszerző verebi tartózkodása idején merült fel, hogy meglátogatja Verebi

Next

/
Thumbnails
Contents