Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Az ágaskodó oroszlán oltalmában [Vitek Gábor]

hogy 1944. december 3-án családjával együtt elhagyja otthonát, s öt megrakott lovasszekéren a magántanítóval és a kocsissal Miklós napján Vas vármegyébe távozott. Innen 1945 húsvétján menekült tovább a család az ausztriai Grazba. Június elsején visszatért Magyarországra, s visszaigényelte megmaradt nyolcvan katasztrális hold birtokát. Súlyos szívbetegsége 1948 nyarán kényszerítette vissza Ausztriába, ahol a következő esztendőben hunyt el. Verebi Végh László és Wilczek Marianne (1905-1988) frigyéből egyetlen fiú, a napjainkban részben Ausztriában, részben Vereben élő Péter 1933-ban látta meg a napvilágot Erdőtarcsán. Gimnáziumi tanulmányait Pannonhalmán kezdte, s 1945-től Grazban folytatta. 1961-ben a leobeni egyetem bányamérnöki karán diplomázott. Munkája során csaknem az egész világot bejárta, s szaktudását dicséri, hogy brit és kanadai bányákban dolgozott, valamint délamerikai, ausztráliai és ázsiai bányákat tervezett. 1993-ban, hatvan esztendős korában vonult nyugdíjba, s csodálatos természeti környezetben, az ausztriai Kaprunban telepedett le. A rendszerváltoztatást követőn látogatott haza első ízben, s a kárpótlási folyamat keretében visszaigényelte a család Fejér és Nógrád megyei egykori birtokainak néhány hektárnyi szántóföldjét. Helga Wallnerrel kötött házasságából egy fiú- és két leánygyermek született, akik napjainkra három fiú- és egy leány unoka val örvendeztették meg szüleiket. A Verebi Végh család azok közé a vagyonos dunántúli nemes famíliák közé tartozott, amelyik nem űzött szerencsejátékokat, - Földes Ferenc szavaival élve - „nem költötték el idegenben a nép verejtékén szerzett vagyonukat, hanem megértő gondossággal ápolták jobbágyaikat s nagy részük van abban, Verebi Végh Péter a Csererdőben lőtt szarvas trófeájával (1943)