Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Az ágaskodó oroszlán oltalmában [Vitek Gábor]

Tucatnyi gyermeke közül a kúriai bíró, zeneszerző' és zongoraművész (IV.) János (1845-1918) az 1870-es években lépett hivatalnoki pályára; 1881-tól 1887-ig Liszt Ferenc mellett a Zeneakadémia alelnöke, amely állásban több évig működött és tevékenyen kivette részét az intézet szervezésében. Később a Királyi Tábla ülnöke, 1897-től pedig a Magyar Királyi Kúria bírája. Munkássága elismeréseként 1889-ben a Vaskorona Rend III. osztályával tüntették ki. Jogi tanulmányai mellett „kiváló szenvedéllyel" tanulmányozta a zenét; Thern Károly (zongora) és Mosonyi Mihály (zeneszerzés) tanítványa. Szoros baráti viszonyt alakított ki Liszt Ferenccel, akinek több művét is átírta zongorára. Az akadémikus-romantikus irányzat képviselőjeként művei között zenekari (zongoraverseny) és kamaraművek (vonósnégyes, zongoratrió, zongoranégyes, hegedű- és gordonkadarabok), zongoraművek, kantáta (Fent és alant, 1875), egyházi zene, férfi- és vegyeskórusok (Ostermorgen), dalok és Liszt-átiratok (legismertebb a négy kézre és két zongorára írt Galoppchromatika) találhatók. Fia, a művészeti író és miniszteri tanácsos Gyula Vereben született (1870-1951). Jogi és művészettörténeti tanulmányait Budapesten, Heidelbergben, Párizsban és Firenzében végezte. 1917-től az Iparművészeti Múzeum igazgatója, majd 1934-ig, nyugalomba vonulásáig főigazgatója, ahol nagy sikerű könyvművészeti és könyvtörténeti kiállításainak egész sorát rendezték. Hivatala idején, az 1921-ben általa életre hívott Magyar Bibliofil Társaság elnöke, majd az Éber László szerkesztésében 1926-tól megjelenő Művészeti Lexikon munkatársa lett. Főként a könyvművészet terén fejtett ki irodalmi tevékenységet, legjelentősebb alkotása az 1914-ben napvilágot látott Képrombolók, de több munkája is megjelent a magyar könyvészeti irodalom és Verebi Végh Endre (1856-1946)