Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Az ágaskodó oroszlán oltalmában [Vitek Gábor]

res nemeslevelet, amelyet 1614-ben a Veszprém vármegyei nemesi közgyűlés előtt hirdettek ki. A Komárom vármegyei Véghek 1628-ban részesültek nemesi címeradományban. A család ó'sei a Sopron vármegyei Damonyán, Beleden illetve a Vas vármegyei Rábakövesden (ma Jakfa) voltak birtokosok. Fejér vármegyébe elszármazott családi ágazata Mihály révén 1696. április 9én nyerte nemességét a Sopron vármegyei Nemeskéren. A nemességadományozást Mészáros János, a Sopron vármegyei levéltár tiszteletbeli levéltárnoka 1893. november 21-én igazolta. A verebi jószágszerzó' Ignác 1795. május 20-án - megemlítve a címerszerző István 1606. évi nemeslevelét - kapott nemesi bizonyságlevelet Székesfehérvárott. 1807. január 13-án Verebi Végh Ignác újfent Jankóvich József főszolgabíróhoz fordult, hogy állítsák ki részére a „szokott bizonyságtévő levelet". 1817-től a család jogi ügyeiben eljáró „hites prókátor", Debnár Márton igazolta a vármegyei nemesi közgyűlés előtt a Verebi Véghek nemességét. A nemzetséget (I.) Péter (1671-1751) udvari tanácsos emelte fel, aki Csúzy Juliannával kötött házassága révén - többek között - Komárom vármegyében is birtokos lett. Öt gyermekük közül József kormányszéki hivatalt viselt 1760ban, János pedig 1767-ben Veszprém vármegye esküdtje. A legidősebb két fiVerebi Végh (I.) Ignác (1723-1785) sírtáblája a római katolikus templomban