Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Letűnt idők emlékei [Vitek Gábor]

Kora római kori sírtáblák településekre jellemző szürke tálak (köztük terra sigilláták), kék üvegből készített gyöngy alakú illatszeres edényke, smaragdkővel díszített aranygyűrű, sárgaréz csat és ezüst éremleletek láttak napvilágot - többek között - Nero (54-68), Vespasianus (68-79), Domitianus (81-96), Severus (193-211) és Diocletianus (284-305) császárok korából. Gazdasági épületek lehettek a Kerekerdő területén is, ahol épületmaradványokat tártak fel, s az előkerült falazattöredékekről, leletekről római kori villára lehet következtetni. A római katolikus templom környéki Belmajorban népvándorlás kori (germán) temetkező helyekről maradtak fenn régészeti leletek. Az első ősmagyar pogány sírleletet, egy lóval együtt eltemetett magyar honfoglaló vitéz nyughelyét, 1834-ben a Pest vármegyei Benepusztán tárták fel. Ezt követte a lovasberényi országút mellett, a talaj felsőbb rétegében útkarbantartás során talált verebi lelet 1853-ban. Ez a második, honfoglalás kori sírgödör, amelynek leletanyaga a Nemzeti Múzeumba került. Felszínhez közelebbi rétegében lócsontvázra és lószerszámokra bukkantak, alatta pedig termetes, csaknem 190 centiméter magasságú emberi csontváz feküdt. Hogy csakugyan pogány, kalandozó magyar vitéz sírboltjáról volt szó, kitűnt a benne talált átlyukasztott, ez által köntösön is viselhető éremleletekből. A harcos temetkezési ideje a X. század első felére helyezhető, ugyanis a mellkasán talált tucatnyi ezüstérem 840 és 924 között II. (Kopasz) Károly