Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

Haza a magasban [Vitek Gábor]

A toronyépítést követően nem sokkal „a meglévő kicsiny és rozzant iskolája helyett nagyobb és alkalmasabb épületet emel a növendékek számára, s ugyanazon épületben [1826-ban] lakást a tanító részére". 1834-ben parókiát építettek, négy esztendővel később a templom fedélszékét, majd 1844-ben a toronyét, 1852-ben pedig a paplakét alakították át fazsindelyesre. 1859-ben másfélezer forintos költséggel „a czélnak nem felelőnek mutatkozván" új iskola épült. „Mindezek - fogalmazott Biczó Pál a XIX. század végén közzétett monográfiájában - az egyház erősödését, az egyháztagok kifogyhatatlan buzgóságát mutatják." 1848-ban készült a hivatalos okmányok (például keresztelési, házassági és halálozási anyakönyvek) hitelesítésére az egyházközség pecsétje. Felirata: „A VEREBI HELV[ÉT]: HITV[ALLÁSÚ]: EGYHÁZ PAPI PECSÉTJE 1848." A vörös viaszba nyomott, kör alakú pecsétlenyomat ábrája töredezett, motívumai minden kétséget kizáróan nem rekonstruálhatók. A XIX. század utolsó harmadában a verebi reformátusság „kivételes életrevalóságának" adta tanújelét. 1866-ban - a század első harmadában ragadványos epemirigy vagy epeömlés néven emlegetett - kolerajárvány ütötte fel fejét a településen; 252 megbetegedettet regisztráltak, akik közül 93-an hunytak el. Október 18-án temették Pap Szabó Jánosnét, az utolsó beteget. Helytartótanácsi utasításra minden egyes községben kolerabizottságot állítottak fel, amelynek gondoskodnia kellett az elégséges egészségügyi személyzetről. Ez nyilván nem történt meg, hiszen akadozott az ellátás, s a hiány pótlására Verébre és Magyaralmásra rendeltek egy-egy új orvost. A verebiek azonban elégedetlenségüket hangoztatták velük szemben, ugyanis azok a másik kirendeltségen, Ácsán töltöttek több időt. A verebi református egyházközség pecsétje (1848)