Dakó Péter - Vitek Gábor: Vereb története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 29. (Vereb, 2003)

A dolgozó nép nevében [Dakó Péter]

1963-tól az ÁFÉSZ Vereben egy-egy önkiszolgáló-, élelmiszer-, hús- és italboltot, valamint a kultúrházban büfét üzemeltetett. Az 1970-es évek elején döntöttek egy vegyesárubolt megnyitásáról, valamint az italbolt kisvendéglővé történő átalakításáról, amely később hosszú ideig adhatott otthont a kisebb táncmulatságoknak. 1973-ban szerelték fel az önkiszolgáló boltot mélyhűtő pulttal, így lehetővé téve a baromfi, zöldség- és gyümölcsáruk valamint fagyasztott termékek forgalmazását is. Az élelmiszer-ellátottság terén kialakult kezdeti nehézségeket felszámolták, igaz olykor a községi tanács hathatós közbenjárására. Összegzésként elmondható, hogy az ÁFÉSZ-ek - az MSZMP és a kormány elvárásainak megfelelően - beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. A fejezet elején már utaltunk rá, hogy Vereb, mint termelőszövetkezeti község életét a szocialista mezőgazdaság évtizedekre meghatározta. Lakossága helyben, főleg a mezőgazdaságban dolgozott, ám a régi-új életforma elől többen az iparban kerestek menedéket. A Székesfehérvári Háziipari Szövetkezet 1977-től üzemeltetett varrórészleget a községben, a ruhaipari szövetkezet 1986-ban 17 főt foglalkoztatott a helyi asszonyok közül. Mind több fiatal kereste azonban megélhetését a községen kívül, a nagyvárosokban: a Budapesti Falemezművek, a Zománcipari Művek, a Pamutfonó Gyár, a Székesfehérvári Ikarus, a Vízügyi Építő Vállalat és a bányák biztosítottak munkalehetőséget számukra. A községi tanács, mint eddig is az évek folyamán, fokozott figyelmet fordított a fiatalságra, a település lakosságmegtartó erejére. Igyekeztek bevonni őket a tanácsi munkába (all fős testületben három 35 éven aluli kapott helyet), javítani a kulturális és sporttevékenységen, amelyhez sajnos a pénz és az erkölcsi támogatás kevésnek bizonyult. A fiatalok a város felé orientálódtak, többen házasságkötés után költöztek el a községből. A községi tanács ennek ellenére nagy reményeket fűzött a fiatalság kulturális, szociális és egészségügyi, valamint kereskedelmi téren történő ellátásához szükséges feltételek megteremtéséhez. Építési telkeket biztosított a fiatalok részére, amelyeket csak esetenként vettek igénybe. Mindezen erőfeszítések ellenére a népesség csökkenésének folyamatát nem lehetett megállítani. A község lakossága 1960-ban 1075, 1970-ben 958,1980ban 864, 1990-ben 790 fő.