Erdős Ferenc - Kelemen Krisztián - Vitek Gábor: Vármegyeháza a bástya és a várfal helyén - Fejér Megyei Levéltár közleményei 28. (Székesfehérvár, 2002)

BÁRÓ FIÁTH MIKLÓS (V. G.)

méréssel fogadta e nagybecsű értekezéseket. Kivételes tájékozottságával közreműködött az állategészségügyi törvényjavaslat kidolgozásában jelentékeny szerepet játszott az 1890-es évek elején terítékre kerülő mezőgazdasági törvényjavaslat elkészítésében, nem utolsó sorban pedig 1890-ben, mint a kormány teljhatalmú miniszteri biztosa, eredményesen lépett fel a mezőgazdasági kártevők elleni védekezésben. Figyelmet érdemel továbbá azon nagyszabású reformja is, melyet az országban a legfontosabb tényező, a mezőgazdasági termelés érdekében létesített. A vetések állásáról közölt jelentések - amíg régebben a legkevésbé sem tájékoztatták az ezek iránt érdeklődő szakembereket - az 1890-es években amint napvilágot láttak, a tőzsdére is érezhető hatással voltak. A termőterületekről szóló beszámolókat tüzetes részletességgel, de egyszersmind nagy gonddal is szerkesztette, mindegyikhez különböző százalékos kimutatásokat csatolva, úgyhogy azok mindig tájékoztatást nyújtottak nem csak az államnak, ám különösen a gazdáknak, kereskedőknek, iparosoknak is arra nézve, hogyan is áll a gabonavetés, milyen termésre van kilátás. Amellett, hogy törvénybe cikkelyezték, továbbá az örökös főrendiházi tagsági jogosultsággal bíró főrendi családok könyvébe beiktatták a Fiáth családot, „az ő Felsége által élethossziglan kinevezett 50 és a főrendiház által élethossziglan megválasztott 50 tag" között megtaláljuk „méltóságos eörményesi és karánsebesi báró Fiáth Miklós"-t is, mint a főrendiház választott tagját. Fiáth Miklós első házasságát 1875. július 3-án kötötte semsei Semsey Alice-zal (1853-1882), Semsey Albert Abaúj-Torna vármegye főispánja és füzesmegyeri és tápiógyörgyei Bencsik Valéria leányával. Ebből a frigyből a Fiáth házaspárnak öt gyermeke született; Béla (1876-1914) császári és királyi huszárkapitány, főhadnagy a 10. számú huszárezredben, Ferenc (1877-1929) császári és királyi kamarás, külügyminisztériumi miniszteri tanácsos, helytartótanácsi fogalmazó, magyar királyi honvéd huszárfőhadnagy, Mária (1879-1955) a Magyar Vöröskereszt főnökasszonya, Miklós (1879-1947) iuris utriusque doctor, miniszteri tanácsos a magyar királyi külügyminisztériumban, László (1882-1915) lovaskapitány a 7. császári és királyi huszárezredben. Felesége halálát követően Fiáth Miklós 1891. január 10-én nősült újra, amikor is nőül vette özv. Saárossy-Kapeller Ödönné született Fackh Máriát (1865-1925), Fackh Károly és báró Girault de Roche-Corbon Mária leánygyermekét, ebből a házasságból született Mária (1895-1956) és a korán elhunyt Beatrix. Fiáth Miklósnak egy unokája született, László fia és gróf Klebelsberg Margit házasságából Ilona, de ő sem érte meg a felnőttkort. Cziráki és dienesfalvi gróf Cziráky Béla császári és királyi kamarás főispánt (1884-1891) az uralkodó a császári és királyi közös külügyminisztériumba udvari és miniszteri tanácsossá „extra statum" nevezte ki, ezzel egyidejűleg főispáni tisztségéből január 9-i elhatározással felmentette. Cziráky 1891 kora tavaszán vált meg Fejér vármegye főispáni székétől, s a kormány - ugyan hosszadalmas huzavonát követően - a neki különösen fontos tisztségre végül is báró Fiáth Miklóst nevezte ki. Már az év elejétől kezdve megjelentek a sajtóban a főispán-jelöltekről szóló híresztelések, felröppent Szőgyény-Marich Géza, Boné Géza császári és királyi kamarások (utóbbi volt Fejér vármegyei alispán), Sárközy Aurél akkori alispán, valamint gróf Szapáry László neve is, megjegyezve, hogy Fiáth már a kezdetektől a jelöltek között szerepelt. „Egyáltalán, Fejérmegye élén csakis katholikus főispán fog állítatni, mert az aristoc-