Erdős Ferenc - Kelemen Krisztián - Vitek Gábor: Vármegyeháza a bástya és a várfal helyén - Fejér Megyei Levéltár közleményei 28. (Székesfehérvár, 2002)

GRÓF SZÉCHÉNYI VIKTOR (K. K.)

GRÓF SZÉCHÉNYI VIKTOR (1871-1945) Saját kutatásai szerint, amelyet közre is adott, felmenői a XIII. század óta laktak Nógrád megye különböző falvaiban. Osi családjának egyik tagja, Benedek, 1505-1508 között szolgabíró volt. Nemességüket 1629-ben igazolták, ám nyilván már korábban is a kiváltságosok közé tartoztak, e nélkül ugyanis nem tölthettek volna be fontos tisztségeket. Grófi rangot 1697-ben nyertek. Széchenyi István óta a családnév írásmódja mind Széchenyi, mind Széchényi formában elterjedt, de az 1905. február 16án tartott nemzetségi ülés a család nevének egységes írásmódját így határozta meg: „Sárvár-felsővidéki gróf Széchényi". Címerük négyeit pajzs, koronás kerek szívpajzzsal, ebben arany mezőben zöld halmon álló, kiterjesztett szárnyú fehér galamb, vörös csőrében zöld koszorút tart. A nagy pajzs első és negyedik vörös mezőjében zöld hármas halom középsőjéből kiemelkedő ezüst kettős kereszt látható. A második és harmadik kék mezőben koronás zöld halom fölött, az udvar jobb felső sarkából kinövő arany nap felé repülő sas figyelhető meg. A pajzsot grófi korona alatt arany bíbor palást fogja össze. A család jelmondata: „Sí deus pro nobis quis contra nos." Széchényi Viktor Pozsonyban született Széchényi Dénes és Hoyos Mária negyedik fiaként. Középiskoláit a budapesti piarista főgimnáziumban végezte, majd katonai pályára lépett, és a morvafehértemplomi lovassági hadapródiskola növendéke lett. Tanulmányai befejezése után előbb a Vilmos-huszároknál, később a lovas testőrségnél szolgált, majd egy éven át Ottó főherceg (1865-1906) kamarása volt. (Ottó főherceg apja volt az I. Károly néven osztrák császárrá és IV. Károly néven 1916-ban apostoli királylyá koronázott utolsó magyar uralkodónak.) 1901-ben tartalékállományba helyezték, s az 1826-ban a család tulajdonába került, közel két és fél ezer holdas sárpentelei birtokára vonult vissza gazdálkodni, amelynek kúriája 28 szobából állt. Nem sokkal később, 1904-ben lépett a politikai nyilvánosság elé. Szabadelvű párti programjával előbb a bodajki, később a móri kerület választotta meg országgyűlési képviselővé. Éppen ekkorra, az 1904. november 18-i és 1906. február 19-e közötti időszakra esik a Monarchia legnagyobb magyarországi belpolitikai válsága. A hírhedt „zsebkendőszavazás" miatt - amikor is a felháborodott kormánypárti képviselők, soraikban Széchényi Viktorral, kivonultak a parlamentből - a kormánytól elfordult ellenzék egységes koalícióba tömörült, és megnyerte az 1905. évi választásokat. A válság az átme-