Erdős Ferenc - Kelemen Krisztián - Vitek Gábor: Vármegyeháza a bástya és a várfal helyén - Fejér Megyei Levéltár közleményei 28. (Székesfehérvár, 2002)
BÁRÓ FIÁTH MIKLÓS (V. G.)
Lajos azt a később el is fogadott javaslatot terjesztette elő, hogy a vármegye közönsége a honfoglalás ezredik évfordulóját úgy ünnepli meg legméltóbban, ha az árvák részére vármegyei árvaházat létesít. A különböző pótadókból és adományokból öszszegyűlt pénzből az alapozási és földmunkákat végül is 1900 őszén kezdték el, az árvaházat Huszár Ágoston alispán nyitotta meg 1903. május második napján. Ugyancsak 1896 novemberében nyitották meg s adták át a forgalomnak a Fejér és Tolna vármegyei - a személyszállítás és a gazdasági fejlődés szempontjából annyira óhajtott vicinális (helyiérdekű) vasúthálózat Székesfehérvár-Pusztaszabolcs-Adony-Dunaföldvár-Paks vonalrészének első kiépített szakaszát. A millennium méltó megörökítéseként határozta el a városi közgyűlés, hogy Fejér vármegye monográfiáján belül megíratja a koronázó város történetét is, amely feldolgozás 1898-ban meg is jelent Károly János nagyprépost ötkötetes összeállításának második köteteként. A millennium maradandó emléke a modern stílusban épült székesfehérvári ezredéves iskola is, melyet 1899. szeptember elsején nyitottak meg. Főispánsága idején Fiáth ellátta az 1873-ban alakult - 1910-től Múzeumegyesület néven tovább működő Fejérvármegyei és Székesfejérvár Városi Történelmi s Régészeti Egylet elnöki tisztét is, melynek célja volt a vármegye és a város múltjának „földerítése", a történeti s régészeti kutatások támogatása irodalmi téren. Fiáth Miklós a főispáni széktől 1896 novemberében vált meg, ekkor a bodajki választókerületben országgyűlési képviselővé választották. Fejér vármegye főispáni székét testvéröccse, báró Fiáth Pál foglalta el. Korszakunkban a vármegye választókerületeiben általában a nagy- és középbirtokos politikai erők képviselői csaptak össze a mandátumokért. 1905-ig a konzervatív politikát hirdető nagybirtokosok a kormánypárt, a középbirtokosok az ellenzék, leginkább a függetlenségiek hirdette politika védelmében léptek fel. 1896-ban a függetlenségiek győztek öt kerületben, kizárólag Bodajkon sikerült Fiáth Miklós főispánt szabadelvű kormánypárti programmal megválasztani. A vidéki voksolások alkalmával a - korabeli sajtó értékelésére hagyatkozva leghevesebb választási küzdelem éppen Bodajkon zajlott le, ahol végül is Fiáth Miklós 1247 szavazattal utasította maga mögé a néppárti római katolikus plébános Szentiványi Kálmánt (1107 szavazat). „Mint képviselő uj ember, mint a magyar közéletnek munkása, régi ember; dolgozó-asztalánál széles látókörű, szorgalmas, gyakorlati felfogású, tudományosan képzett ember; a társaságban közszeretetnek örvendő kedves ember. ... A kik jól ismerik a nemes bárót, azt mondják, hogy jobban meg fog felelni tehetségének és képzettségének az a működési tér, a melyen mint képviselő dolgozhat. Oly kevés emberünk van, a ki a közgazdasági kérdéseket alaposan ismeri, a ki egyes fejleményeknek vagy intézkedéseknek az ország közgazdaságára való kihatását átlátni képes, a ki el tud igazodni abban a szövevényes valamiben, a mit világgazdaságnak ismerünk, hogy kár egy ilyen tulajdonságokkal biró embert a törvényhozásban nélkülöznünk." - mutatta be az olvasóknak és a választóknak az egyik helyi újság az újdonsült honatyát. Az összeférhetetlenségről szóló jogszabály (1875. évi I. törvénycikk) figyelembevételével november 6-án főispáni állásától saját kérelmére felmentették, az 1885. évi VII. törvénycikk alapján pedig az élethossziglan kinevezett főrendiházi tag Fiáth, országgyűlési képviselővé történő megválasztásával főrendiházi tagsági jogát is elvesztette. Egyidejűleg - az ipar felé fordulva - megtette az első lépést a
