Erdős Ferenc - Kelemen Krisztián - Vitek Gábor: Vármegyeháza a bástya és a várfal helyén - Fejér Megyei Levéltár közleményei 28. (Székesfehérvár, 2002)

BÁRÓ FIÁTH MIKLÓS (V. G.)

dett el mint tiszteletbeli aljegyző, s melynek tisztikarában szakmai felkészültsége következtében - korabeli elbeszélésekre utalva - kivételes tekintélyt vívott ki magának. Rövid ideig szolgált a honvédségnél, melynek hamarosan hadnagya, leszerelését követően szolgálaton kívüli főhadnagya lett. Az 1878. évi boszniai okkupációban mint segédtiszt vett részt, s több ütközetben is bátran helytállt. Mindezek mellett, az 1880as évek elejéig birtokain (Aka, Mór, Sáros vármegyei Nyárs-Ardó) gazdálkodott, s egyik igazgatója volt az országos casinónak. Gróf Széchényi Pál földművelés-, iparés kereskedelemügyi miniszter megbízásából több tanulmányutat tett a nyugat-európai államokban - többek között Angliában - valamint Észak-Amerikában, a gazdasági viszonyok vizsgálata és kutatása, de főleg az Újvilág közgazdasági intézményeinek megismerése céljából. A valamivel több mint egy esztendeig tartó megfigyelőkörútjáról visszatérve, megszerzett tapasztalatairól elaborátumban számolt be. Tudományos igényű értekezésében a mezőgazdasági statisztika összes észlelt mozzanatait felölelte, s egyszersmind korszerű javaslatokat tett a mezőgazdaságra vonatkozó adatok gyűjtésére és feldolgozására. Széchényi miniszter méltatva, s nagyra becsülve Fiáth nagyszabású reformterveit, 1884-ben megbízta őt a minisztériumban létesítendő magyar mezőgazdasági statisztikai ügyosztály megszervezésével és vezetésével, ezzel egy időben osztálytanácsossá léptették elő. Ez időtől kezdve mint „kitűnő" nemzetgazdasági író, szakszerű munkálkodásával európai színvonalra emelte részlegének működését. Megalkotta a magyar mezőgazdasági statisztikát, szervezte a gazdasági tudósítói intézményt, s rövid idő alatt kivételes tekintélyre emelte a hivatalos statisztikai jelentéseket. „Egyéniségének kiváló tulajdonai nem kisebb tiszteletet és rokonszenvet biztosítottak részére első minisztere Széchényi előtt, mint később Szapáry Gyula gróf, valamint Bethlen András gróf miniszter előtt is. Mindnyájan felismerték és becsülték benne ugy a teoretikus, mint a praktikus gazdát is." A miniszteri elégedettség és bizalom erősödése folytán később a mezőrendőrségi főosztály élére állították. Az 1890-es évek elejétől Lipthay István miniszteri tanácsossal vállvetve, állandó referense a napirendre kerülő vám- és kereskedelmi kiegyezést célzó tárgyalásoknak. Szakvéleménye rendszerint irányadó volt, s a megbeszélések magyar álláspontja az általa „precizírozott" alapokon nyugodott. Ennek is tulajdonítható, hogy a kormány sokoldalú tapasztalatait és tanulmányait igen gyakran vette igénybe. Míg a minisztériumban dolgozott, nem készült nagyobb közgazdasági kormányzati vagy törvényhozási „munkálat" az ő közreműködése nélkül. Külföldi tanulmányújának egyik legnagyobb eredménye és érdeme az volt, hogy a magyar mezőgazdasági statisztika megtalálta helyes alapjait. Még 1884-ben készült el nagyszabású munkája („A mezőgazdasági statistika szervezése. Jelentés gróf Széchenyi Pál földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minister úr ő nagyinéltóságához. Bpest, 1884." Különlenyomat a Közgazgasági Értesítőből), amelyben feltüntette Magyarország búza- és rozsfogyasztását, különös tekintettel az országban nélkülözhetetlen gabonavetőmagra. Ez irányú erőfeszítéseit követte a Magyarországon összeírt állatállomány szakszerű feldolgozása, amely két esztendőt vett igénybe. Később, 1887-ben kísérletet tett a világ összes búzatermésének és fogyasztásának kimutatására, erőfeszítéseinek eredményeit az évről évre, augusztusban megjelenő statisztikai kimutatások fényesen illusztrálták. Nemcsak a hazai, de a külföldi sajtó is elis-